Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

37

mazkodnia, mint minden más polgárnak. Piso azonban mégis megválasztatott.

Pompejus tehát jól tudhatta, honnan fog jönni a legveszedelmesebb és a leghajthatatlanabb ellenállás az ö követelményei ellen; azért elhatá- rozá magát azon kísérletre, hogy félelmetes ellenmondóját rokonság által engedékenységre bírja s így kezeit némileg megköti. Munatius által maga és fia számára Cato unohakugait megkérette (mások szerint leányainak kellett lenniök). Pompejus azonban nem ismerte jól emberét. Legnagyobb sajnálatára családja női tagjainak, a kik az előkelő rokonságnak már örültek, és boszankodására némely barátjának, Cato azonnal átlátá a czél- zatot, és a megbízottat udvariatlanul fogadván, imigyen bocsátá el: „Menj, Munatius! menj és mondd meg Pompejusnak, hogy Cato asz- szonyi szobában nem hagyja magát elfogatni. Valameddig helyesen cselekszik, barátjára fog bennem találni, mely biztosabb minden rokonságnál, kezessel azonban neki a haza ellen nem szolgálhatok.“ A politikai hiba, melyet Cato Pompejus e visszautasításával elkövetett, az események következményei által oly világossá lön, hogy maga Plutarchos, a ki különben elmélkedésekkel ritkán foglalkozik, sem mulaszthatta el megjegyezni, miszerint Cato ez által Caesar és Pompejus egyesülésében és ezzel a római köztársaság bukásában némileg hibáztatható, s hogy ezen egyesülés következményeivel talán soha sem történhetett volna meg, ha Cato Pompejus jelentéktelen hibái miatti félelmében a leglényegesebbet átnézte volna; ha azon hatalmat, melyet Cato megvetett, most egy másiknak szerezte volna meg. Annak azonban eldöntését, hogy vájjon Caesar érdemli-e meg inkább tiszteletünket, a ki politikai tekintetekből háza szégyenét büntetlenül hagyja s ezzel minden erkölcsi érzést megsért: vagy Cato, midőn senkit sem akar családjába befogadni, a ki meggyőződése szerint rosszul cselekszik, s a ki e mellett a politikai előnyöket is figyelmen kívül hagyja .. . mindenkinek józan ítéletére bizzuk. A házasságnak nem lehetett más értelme, mint Catót a czélba vett törvénytelenségekkel szemben fogva tartani. Nemsokára magok a nők is beismerték Cato ezen elutasításának helyes voltát, midőn kimutatta előttök,hogy mint Pompejus rokonainak, nekik is részt kellett volna venniök a gyalázatos vesztegetésekben, melyekre Pompejus lekötelezte magát Afraniusnak con- sulatusra való segítése végett. Tartózkodás nélkül küldetett ugyanis a pénz a tribusokba, melyet e czélra Pompejus kertjeiben osztogattak. Ugyanannak kellett történnie Piso consul házában is. E miatt Cato és sógora Domitius Ahenobarbus két törvényt vittek keresztül, melyek megengedték, hogy még a tisztviselők házaiban is nyomozások indíttassanak, s kihirdették, hogy a kinek házában pénz osztatnék ki, az állam ellenségének fog tekintetni. E végett a régi törvények érvényen kivűl helyeztettek, s