Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
35 télén űzelem ellen egész hatalmával kelt ki Cato, és egyrészt Piso con- sul elleni kemény beszéde, másrészt Hortensius és sok más optimata segélyével kivitte, hogy a comitiákat, mint érvényteleneket, azonnal föloszlatták. Erre a tanács összegyűlvén, a Clodius-pártiak ellenállása, valamint magának Clodiusnak alázatos kérése daczára elhatározá, hogy a consuloknak az indítvány felvételét a népnél ajánlaniok kell. E határozat ellen Clodius fölötte rágalmazó beszéddel kezde a nép közt munkálni, a többi közt megvető czélzással emlékezett meg Cicero consulságáról is. Cicero, a ki eddig a visszatért Pompejusnak határozatlan magatartása miatt félelemből visszavonúlt, most észrevevén a haza és vallás veszedelmét, egész ékesszólásával és összes élczeivel neki esett Clodiusnak, a nélkül, hogy gyanította volna, miszerint a feslett életű embernek e támadással magára vont ellenségeskedése miatt nemsokára a számkivetésbe kell vándorolnia. E percztől fogva Cicero vévé át a vád vezetését; azonban Hortensius az ő erőlködéseit is gyümölcstelenné tette. Azon hitben, hogy Clodius bűne oly világos, mely szerint minden biró el fogja Clodiust Ítélni, rábeszélé a tanácsot, hogy a consuloknak oly keményen megtámadott indítványát ejtesse el, és válaszsza a bírákat, mint közönségesen szokott történni, sors által. Azon arczátlanságot, melyet az egész város tudott, 56 biró közül 31 nyilvánosan eltagadta. Clodius fölmentetett, és ezen időtől kezdve a legbuzgóbb pártfele maradt Caesarnak, a ki őt elveszthette volna, de nem tette: s legelkeseredettebb ellensége Cicerónak és .az optimataknak, a kik őt elveszteni akarták, de nem tehették. A pártok mind érthetőbben alakúidnak. Az aristokratia annál makacsabbá és türelmetlenebbé leve, mennél fenyegetőbbé vált helyzete, s míg önmagának folyton ellenségeket szerzett, a leselkedő Caesarnak feltűnő vaksággal szolgáltatta a zsákmányt kezébe. Clodius, a ki a propraetornak Spanyolországban távolléte alatt őt az alsóbb néposztály között helyettesité, már testtel-lélekkel az ő hive volt. Pompejusnak a nemesség minden alkalommal megmutatá, mit várhat tőle. A Kr. e. 61. és 60. év Pompejusra nézve megszakítatlan sora vala a megaláztatásoknak, és midőn mind kiváncsiabban nézett körűi segély után, akkor téré vissza Caesar Spanyolországból. Egymásra mindkettőjüknek egyenlően szükségük lévén, a szövetség megköttetett. Crassus megnyerése által, kinek féltékenysége sikereiket veszélyeztette volna, az utolsó jelentékeny akadályt is nemcsak elhárították, hanem még hasznukra is fordították. Mily hatásuk is lehetett volna Cato beszédeinek Caesar félelmetes okossága és tekintet nélküli erélyével szemben, midőn az ő dicsősége, Pompejus tekintélye, Crassus milliói és az üres Clodius dema3*
