Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

32

netele nagyon kétségesnek látszott. Metellus ez időre fegyveres zsoldosokat, bajvívókat és rabszolga-bandákat szerzett. Caesar, a praetor, benső örömmel szemléié a harczot és Pompejus követét számottevő pártjával buzgón gyámolitá. Catót a félénk optimatak majdnem egészen elhagyák, és csak a gyűlés végével csatlakozott az addig inkább közönyös közönség nagy része melléje: megnyeretve a czivakodás alkalmával kifejtett bátorsága által, melyben nagyon gyönyörködött. — Cato életét minden ismerőse félté s aggodalmasan vára a kitűzött napot. Háza hozzátartozói panaszhangjaitól visszhangzott; ő azonban bátran s nyugodtan viselé magát; rendesen evett és ivott, mig hű társa Minucius Thermus a népgyü- lésbe vezeté. Kevés kísérettel indúlt el kora reggel a fórumra. Útközben sok intést hallottak. A nélkül azonban, hogy ezekre figyeltek volna, tovább siettek. Már a távolból látták, hogy Castor és Pollux temploma fegyveresekkel van körülvéve s minden odajutás elzárva. Metellus Caesarral a rostra lépcsozetének legmagasabb helyén ült. „Mily bátor ember az, a ki egy fegyvertelen és védetlen ellen ily sereget gyűjt“ — mondd Cato barátaihoz és a lépcsőkön fölfelé nyomult. A felbérelt bandák sűrű sorai szétnyilának, utána azonban ismét mindjárt bezáródtak. Egyedül Minuciust vonhatta Cato kezénél fogva fölfelé. A jelenlevők legnagyobb bámulatára a rettenthetetlen férfiú egyenesen ellenségei felé tartott, Metellus és Caesar közé ülvén le, hogy további tanácskozásaiknak véget vessen. Ez által ők nem csekély zavarba estek. Most az optimatak pártja valamivel közelebb mert menni s egymásba bátorságot öntött. Az előadó kezébe vévé az indítványt. Egyedül Cato tiltá meg annak felolvasását. Metellus az iratot elkapván az előadótól, legott kezdé olvasni. Cato kiszakitá kezéből, Metellus azért sem engedett s megkisérlé az indítványt kívülről mondani. Ekkor Minucius kezével fogd be száját. Ez vala a jel Metellus fegyvereseinek az előtörésre, a kik borzasztó kiabálással rohanának az optimaták pártjára. Catót kőzápor- és fadarabokkal halmozák el, és merészségét talán életével fizette volna meg, ha az általa kevéssel azelőtt vádolt Murena consul tógájával be nem födi és a templom bensejébe nem tolja: fölhiván egyszersmind az utána nyomulókat a kezdeményezéseiktől való elállásra. Metellus látván, hogy a tér tiszta és ellenei futásnak eredtek, a győzelem tudatában fegyvereseinek megparancsold a visszavonulást, előlépett és a tanácskozásokat kívánsága szerint tovább akard folytatni. Alig terjesztő azonban ismét elő indítványát, az ellenfél szétugrasztott csoportjai gyorsan visszatértek és vad kiabálásaikkal félbeszakiták azt. Metellus pártja azt gondolván, hogy a másik fél fegyveres erővel tér vissza a bosszúál- lásra, aggódás és félelem közt futott onnan el. Metellusnak is követnie kellett őket. Cato menedékhelyéről visszajővén, megdicsérő a népet és egyúttal bátoritá a mellett« való hősies kitartásra. Cato még aznap az össze-