Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
28 nem kevésbbé éles ezélzásokká változik. A beszéd Cato jelleméhez méltó, erőteljes, a ki azt mindenkor magáénak vehette. Benne politikai érzülete s cselekvésmódjának alapjai mesterileg fejtegettetnek. Sallustius szerint Cato e beszédének tartalma Caesar ellen kivonatban a következő: „Egybegyűlt atyák, én azt vélem, hogy itt nem annyira azon emberek büntetéséről kell tanakodnunk, mint inkább arról, hogy magunkat a leggonoszabb bűnösök ellen megóvják. Míg ugyanis más vétségeket akkor üldözünk, mikor azokat valaki elkövette, ez azon tettnél, melyet ma tárgyalunk, lehetetlen; mert, ha amazok tervei, melyek folytán az alkotmányt fölforgatni, a várost fölgyújtani s a hazafiakat megölni törekedtek, sikerűitek volna, hiába folyamodnánk most a törvényszékekhez. Sajnos azonban, hogy sokan vannak közöttünk, a kik palotáikat, nyaralóikat, festményeiket, szobraikat többre becsülik, mint a haza jólétét; de véleményem szerint ezeknek is be kell ismerniük, hogy itt az ideje a fölébredésnek, mivel nemcsak szabadságuk, hanem életök is koczkán forog. Már gyakran útaltam a mostani világ árnyékoldalaira, de ma nincs arról szó, vájjon jók-e vagy rosszak korunk erkölcsei, hanem arról, vájjon az uralom s minden vagyonunk miénk maradjon-e vagy velünk együtt az ellenség martalékává legyen. S itt valaki még azt említi, hogy amazok ellen ne járjunk el túlságos szigorral, mintha bizony azt szigornak lehetne neveznie ha magunkat oly elvetemült emberek ellen oltalmazzuk és óvjuk. Hadd bocsássák meg ezek, hadd dicsérjék erkölcseinknek ilyen állapota mellett a zsarolást és sikkasztást; csak vérűnket ne ajándékozzák el s ne törjenek arra, hogy, míg egynéhány gonosztevőt kiméinek, a hazafiakat mind tönkre tegyék. Ügyesen és művésziesen szólt előttem C. Julius Caesar az életről és halálról, a ki, mint nekem látszott, koholmánynak tartja azt, a mit a gonoszoknak az alvilágban való megbüntetéséről hisznek. Azért ő azon indítványát, hogy az összeesküvőket halállal ne büntessük, hanem a muni- cipiumokban őrizet alatt tartsuk, úgy hiszem, azon félelemben hozta, hogy őket, ha Rómába maradnának, társaik fölszabadíthatnák. De könnyen átlátható, hogy épen a legnagyobb és leghatalmasabb város legalkalmasabb azok őrizetére, mert mely okos ember állíthatná, hogy azon városok arra alkalmasabbak, a melyek csekélyebb védelmi eszközökkel rendelkeznek ? Vagy talán azt gondolja, hogy a vidéken nem találkoznak olyan emberek, a kik készek volnának őket felszabadítani ? Ez okból Caesar tanácsa helytelen, nektek azt nem szabad elfogadnotok, hanem azokat a lehető legkeményebben kell büntetnetek, mert ez által egyszersmind Catilináról s az ő seregéről és egész pártjáról mondtok Ítéletet; én ugyanis meg vagyok győződve, hogy csak azért ejtettük az államot oly nagy veszélybe, mert őseinknek jóindulatát, melylyel a közjó iránt viselkfedtek, teljesen elha-