Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885
111 „Egyike volt o — mint Bajza mondja — a világtörténet legtisztább jellemeinek s képe a hajdankori Róma nagy polgárainak, ki az elfajult erkölcsök és kihalt szabadságszeretet korszakában, midőn a közromlás mindeneket magával sodrott, annak álja ellenében fenn tudta magát tartani. Nem pénz, nem dicsőség, nem hatalomvágy, hanem erény, igazság, haza és annak s z a b a d s ága voltak istenei, melyeket imádott, melyekért élt, és utóbb meghalni is tudott. Szigorú és szilárd vala szóban és tettben, kíméletlen maga és mások iránt, mert képtelen volt kibékülni kora romlottságaival, és azon kor embereinek gyarlóságaival. Soha sem létezett még az erény eszményéhez hasonlóbb férfiú, ki jót csupán azért tett, mert lelkében nem volt tehetség máskép cselekedni. Igaz, mikép jellemével oly magasan felülemelkedett polgártársain, hogy mindenkiben félénk tiszteletet gerjeszte maga iránt, de vágyakat nem költe tettei utánzására, mert mindenki kétségbe esett hozzá hasonló lehetni. Igaz, hogy több jót eszközlendett hazájának, ha kissé hajlékonyabb tud lenni; de jól vette észre egy nagy történetiró, hogy ekkor a világtörténetnek nem volna Catója.“ Az emberi természet minden fénye és nagysága végelemzésben nem az eszélyességen, hanem a becsületességen alapszik; és ez okozta, hogy Cato nagyobb történeti szerepet játszott sok más, szellemileg messze fölötte álló embernél. Bármennyit fáradtak szellemdús ellenségei az ő lealacsonyításában, neve igazlelkuségévelfenmaradtörökké,mi szép tanúja az erény diadalának az ármányokon. S e jelenség egész korunkig kiterjedt. Korunkban is gyakran a rágalom a nyíltság hamis nevével kérkedik, s ha a tények tagadása lehetetlen, a hívatatlan ócsárlás, megszólás és gúny bírálatként akarnak érvényesülni. E szellemi eltévedés, az erkölcsi meghasonlás ezen utolsó menedéke, a benső megnyugtatást mindannak lealacsonyításában akarja keresni, a mi mások előtt feddhetetlen és tiszteletre érdemes; és míg egyrészt a szellemeket felszabadítani és megnyugtatni nem képes, addig másrészt nem is sejti a vészéiyt, melyet a hazúgság keblében rejt. A tagadás e szellemének ellene munkálni, és a történeti igazság elismerését, mint az elfogúlatlan vizsgálódás tulajdonképeni feladatát lehetőleg előmozdítani igyekeztem e dolgozattal, melyet a történelmi érdeklődés és erkölcsi okulás egyik forrásáúl — a jó- és igazra törekvő ifjúságnak figyelmébe ajánlok. FARKAS JÓZSEF. Helyreigazítás. Az 1. G. 9. 1. Porbus helyett helyesen: Porcius, és a 30. 1. 6 millió helyett: 7 millió.
