Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1885

6

nem helyezte s ellenmondásait ki nem egyenlítette. Ha talán épen ezen törekvése következtében néha hamis felfogásra jut is, az eseményektől való igen nagy távolsága eléggé menti őt. Bizonyára „Római történet“-ének 36—43. könyvében sokkal történetibb felfogást mutat, mint sok történetíró előtte és utána, kik az előttök levő forrásokból mindent összeírtak, a mit csak bennük találtak, akár oda illett, akár nem.

Vellejus Paterculus és Florus római történeti vázlatai a Catóra vonatkozó eseményeket természetesen csak az Afrikából való menekülés alkalmával érintik; ép igy Cicero Epitome-jében csak a főpontok foglalvák. Úgy látszik, Vellejusnak nagyon világos előadása van, Catóról való Ítélete pedig teljes tiszteletre érdemesíti. — Cato egyes, homályos életkörülményei megfejtésére hasznos megjegyzéseket ad Suetonius Caesar életrajzában. —- Hogy Cato állhatatossága és halála tíenecanak és más Íróknak jeles alkalmat nyújtott szép erkölcsi mondásokra — magától értetődik. — Valerius Maximus Cato nehány kiváló jellemvonását őrizte meg. — Úgy az idősb, mint az ifjabb Plinius, Quintilianus, Asconius Pedianus a Milo és Scaurus ügyében tartott beszédekhez írt észrevételeiben, Gel'ius és Lac- tantius nem érdektelen részleteket hagytak az utókornak Catóról.

Cato kimagasló alakjával való foglalkozást az általános erkölcsi és hazafias szempontokon kívül eléggé okolja azon körülmény, mely szerint a magyar irodalomban az ó-kor e kiváló férfiénak küzdelmes életviszonyai eddig alig voltak részletesb vizsgálódás és kritikai méltatás tárgyává téve. Egyébként is a tanuló ifjúság iskolai oktatásának kibővítésére hasznos olvasmányul szolgálhat. Cato élete a tapasztalatok gazdag tárházául tekinthető, honnan bölcs eljárás mellett társadalmi előhaladás, óvás, okulás és nemesbülés meríthető. Egyik kor a másik mestere. Schakespeare szerint a nemesnek áldásos hatása évszázadokra kihat. Cato rossz elbánásban részesül úgy Mommsen, mint Boissier részéről. Ha végig olvassa az ember — mondja az alapos tudományéi Petrovich — mindazt, a mit M. és B. nézetűk indokolásáiíl elmondanak, egyéb adatok hiányában csökkenni érzi azon tiszteletet, melyet Cato iránt addig táplált. De ha nem restelli az ember kissé huzamosabban vizsgálni azt a társadalmat, melyben Cato élt, akkor megújul, sőt növekedik a tisztelet Cato iránt. Mielőtt azonban csekélységem az alapúi szolgáló hiteles kútfők és számos egyéb segédforrás1) nyomán uticai Cato életének képét részletes rajzban bemutatni megkisérlené, az előadás teljessége végett szükségesnek tartom ama kor politikai és társadalmi viszonyait is röviden érinteni, melyben Cato a politikai pályára lépett.

*) Plutarchi Cheronei Graecorum Romanorumque illustrium vitae. Basileae. 1553. Cato Uticensis Lapo Florentino interprete. Ilycronimus Gemusacus. — Leben des Cato von ütica. Gekrönte Preisschrift von Hermann Wartmann, Zürich, 1859. — Marens Portius Cato der Jüngere. Von Fr. Dor. Gerlach, Basel, 1866. — Römische Alterthümer von Ludwig Lauge. Dritter Band. Berlin, 1871. — W. Djumann, Geschichte Roms in