Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

legkevésbbé sem ingathatott meg; sőt barátaival szemben épen ezek majdnem félénkké és csüggedtté tevék őt. 0 ugyan soha sem törekedett hiú tisztelet után: félt azonban, hogy most az emberek majd máskép Ítélik meg. Rossz sejtelme nem maradt egészen teljesűletle- nül. Egy napon két barátja jelent meg nála: Martialis és Juvenalis, kik közöl egyik—úgy látszik •—épen csak azért jött, hogy szemrehányással illesse őt.

— Üdvözölve légy Quintilianus, a nemes császárnak barátja! kezdé Juvenalis.

— Engedd meg, hogy szerencsét kívánjak új méltóságodhoz! folytatá Martialis.

— Azért jöttetek, hogy gúnyolódjatok? Ilyképen barátságtok zavarba ejthet, szóla Quintilianus.-—■ Ne zavarodjál meg! Mi is épen a te őszinte nyíltságodon és büszkeségeden zavarodunk meg; válaszolá Juvenalis.

— Talán valamely vétséget követtem el ? kérdé Quintilianus.

— Nem tudom — úgymond Juvenalis — vájjon vétséget követ-e el az, a ki a gonoszságot erénynek mondja s a ki igazság helyett ellenkezőt hirdet?

— Én nyíltan elismerem, hogy úgy gondolkodom mint barátom. Röviden és hidegen én is tisztelegtem Domitianus előtt, nehogy ok nélkül gyanúsítson és üldözzön, egészité ki a mondottakat Martialis.

— A hallgatás a legjobb és legtisztességesebb fegyver ily szomorú időkben, folytatá Juvenalis.

— Oh a hallgatás igen gyakran eszköz a zsarnok felingerlésére és önmagunk elvesztésére ! igazítá helyre Quintilianus.

— De a consuli méltóság — úgymond Juvenalis — melylyel Domitianus kitüntetett, inkább ad okot gyanúra.

Quintililianus erre igy felelt:

— Soha, még csak legkevésbbé sem gyaníthattam n császárral, hogy engem kegyeivel ékesítsen a világ előtt. Hivatalos kötelességemet Domitianus nővére fiainak és saját leányának oktatásával férfiasán végeztem s egy pillanatra sem maradtam hűtelen meggyőződésemhez. A fiúknak nem hízelegtem; nyíltan társalogtam velők; a jó uralkodó képét tártam élénken szemeik elé. De egyszersmind azt is kijelenthetem előttetek, hogy én az államviszonyokat, a császár magán dolgait és tetteit soha sem korholtam, soha sem gyanúsítottam, soha sem gyaláztam: én csak a nevelés-oktatás munkájának éltem. Ilyen időkben a bölcseség és ildom vezesse az embert.