Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

57

Cicero szerint a halál nem valami rossz. A halálra való nyugodt gondolat által elvesztjük a tőle való félelmet.

Miután Quintilianus tanítványaival még néhány síremléket s rajtok a föliratokat megtekintette, mindnyájan lakásaikba tértek vissza. Mortem, ut nunquam timeas, semper cogita. Seneca.

XX.

Domitianusnak egyetlen leánya volt, ki elbájoló külső alkata mellett szelíd kedélyt rejtegetett bensejében, s ki a körűié mutatkozott elfajúltságnak közepette is megőriző tisztaságát és lélekjóságát. A mocsáros fertőben a gyomok között találunk végre egy kedves virá- gocskát, mely fényével annál világosabban sugárzik.

Jóllehet Flavia az iszony és vérjelenetek között növekedett fel, mindazáltal keble megtartotta ama gyöngédséget és lágyságot, mely a nőben annyira ékesítő s annyira örvendeztető. Azon időben a külső fény és csillogás vala az udvar legfőbb czélja; Ő azonban őszintén törekedett a szellem kitűnő vonásai és jelességei után. Egy alkalommal kijelenté atyja előtt ama kívánságát, hogy szívesen hallgatná Quintilianusnak az irodalomból tartandó felolvasásait. Domitia- nus leánya kívánságát a legszívesebben teljesítette. Quintilianus tehát gyakran ment a császári palotába, hol egy csendes fekvésű szobában tanította Flaviát. Nem mulaszthatjuk el, hogy nehány töredéket ne közöljünk a rhetornak a fejedelmi nővel való beszélgetéséből.

— Melyik római költőt lehet igazán Homeros-szal összeheson- lítani ? kérdé egy előadás alkalmával Flavia.

— Egyiket sem, feleié Quintilianus. Homeros forrása minden szépség- és fenségnek. Öt a nagyszerű tárgyak magasztos ecsetelésében, a természethű dolgok nagyszerű rajzában senki felül nem múlta. Ö ugyanis virágos és egyszerű, tréfás és komoly, mind bősége, mind rövidsége által csodálatos ; nemcsak költői, hanem szónoki szépségénél fogva is a legkiválóbb. Mind a szelíd, mind a heves indulatokat meghatólag rajzolja a lélek elé. Emellett egy szava sem kevés és egy sem sok. Ki képes elbeszélni rövidebben mint ő, a ki Patroklos halálát jelenti; ki szemlélhetőbben, mint a ki a kuretek és aetolusok harczát rajzolja. Hasonlat, előadási bővítés, példa, kitérés, külső bizonyítékok, észok és egyéb nemei a bizonyításnak és czáfolásnak oly bőven találtatnak nála, hogy még azok is, kik szónoki müveket Írtak, szabályaikat, igazoló bizonyítványaikat jobbadán e költőtől veszik. Mert ugyan melyik záradék vethető egybe az Achil- leshez esdő Priamusnak kéréseivel ? Bizonyára sokat jelentő dolog az ő jelességeit — nem utánozni, mi lehetetlen, hanem — fölfogni.