Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882
43 véltünk. Olvastam, hogy elődeim nagyszerű tetteket vittek végbe. Én is ama régi római szellemek irányát igyekezem követni. Eddig mi sem történt, a mi emelhetne s vigasztalhatna, darus, darus, emlits csak egy jótettet, melylyel utánozhatom őket! — Kegyelmes uram! — Ne nevezz engem kegyelmesnek, mondá Titus. Mi az én kegyességem az égiek kegyességéhez képest ?! Ok az egyedüli kegyelmesek ; mi csak gyenge utánzók vagyunk. Mily keveset tehettem még Campania visszaállítására a Vesuv kitörése után; mily csekély segítséget adhattam a mirigy-halál és a tűzpusztítás következtében támadt szükségben! Mily kevéssé fejedelmileg mutathattam meg mindannyiszor hatalmamat! — Tettél annyit, a mennyit tehettél, viszonzá darus. Mily sok tőke vándorolt bőkezűséged folytán Campaniába! Hiszen te azon alkalommal kijelentetted, hogy minden szegény és elhagyott számolhat ótalmadra. Oh Titus, téged a nép az emberi nem öröme- és gyönyörének nevez! — Ha kedvelsz, ne hízelegj! viszonzá Titus. A hízelgés méreg; elrabolja az ember minden tudományát, igazságtalanná tesz a jogosság és becsülettel szemben s megfosztja a főt a bolcseség- és tetterőtől. De említs csak egy jótettet, mielőtt a nap utolsó órái eltűnnének ! ■— A két patrícius, kik az utolsó összeesküvésben részt vettek, még fogva ülnek a börtönben. A nép tudja, mily terhelő volt vétségük, s mentői inkább szeret, annál komolyabban kívánja ezek szigorú megbüntetését. Az állam java az Ítélet gyors eldöntését kívánná. —• Barátom — szóla élénken Titus — úgy látszik, ma veszedelmes úton kezdesz vezetni! Sietnem kell az ítélettel ? Tudod-e, mily nehéz az igazságos Ítélet? Büntetéssel végezzem-e be a nap második részét ? Boszút kell-e állanom ellenségeimen ? Éreztetnem kell-e velők, mily magasan állok fölöttük? Halálra kell-e őket ítélnem, mint felségsértőket, hogy talán még gyermekeik is érezzék a köteleket és bilincseket? Óh mily mélységek nyiladoznak a magas méltóságban a hatalom minden cselekvéseinél! De hála az égieknek, eddig még egy ártatlan sem sóhajtozik a tömlöczben, a ki megátkozhatna; még egy árva könyei sem vádolnak; még egy halálos ítéletet sem jegyeztem alá! Jövőben sem fogja a boszú megkeményi- teni szivemet. Ezen kéznek tisztának és mocsoktalannak kell maradnia ! darus, vezettesd csak hozzám a patríciusokat! Egy szolga bevezette mindkettőt, Enniust és Rufust.
