Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

16 — Kívánom, hogy ne csalatkozzál bennök, és hogy azoktól, a kik némileg elmaradnak, ne vond meg atyai szeretetedet. Az utóbbiak lassan haladnak, de biztosabbak, kitartóbbak és néha meghaladják az elsőket is. A korán érett gyermekek hamar felfognak ugyan minden kicsiséget, de későbben rendesen nem sokra viszik. Ismereteik nem alaposak; hasonlítanak a vetemény-magvakhoz, melyek csak a föld felületére hullanak; melyek gyorsabban csíráznak, száraikkal kimaga­sodnak, de kalászaikkal aratás előtt elszáradnak. — Ismereteim körét ismét bővítetted; a nehézségekkel szándé­kom megküzdeni, válaszolá Livius. — A nevelők és tanítók közt senkinek sem kell többet tanul­nia, mint a paedagogusnak és grammatistésznek. Mindkettőnek nagyon tanúit és tapasztalt férfiúnak kell lennie. Az egyik fölkeltheti és meg­erősítheti az erény csíráit; a másik a tanítás iránt teheti fogékony- nyá a gyermeki kedélyt. Sokan azt gondolják: kicsiség a gyerme­ket olvasni, Írni s számolni tanítani. Innen van, hogy azon tanító előt­tük a legkedvesebb, ki legkevesebbet igényel. Gondolj csak egy épü­letre. Ha az első kő, mely letétetett, nem biztos, mi következik? A többi ráhelyezett is oly helyzetet vesz fel; az egész épület bizonyta­lan, ingadozó lesz s végre.. . összeesik; újra kell építeni. így van ez a gyermeknél is. Ha az alap ingadozó, bizonytalan, rossz, nem lehet rá biztosan építeni. Az első behatás irányt ad a következőknek és mély nyomokat hágy maga után, mint puha viaszban a pecsétnyomó. Elágazók az élet útjai. A gyermek rendesen azon halad, a melyen irányozzák lépteit azok, kik vezetik. A nevelés kimútatja az eszkö­zöket, melyek használata a sikert biztosítja. — Yajha mindezeket a római családok is megszívlelnék! mondá Livius. — Akkor bizonyára jobb nemzedék léphetne nyomukba. Gon­dolj csak Fülöp, makedoni királyra. Bízta volna-e ez fiának Sán- , dórnak első nevelését Aristotelesre, korának legnagyobb bölcsészére, ha nem tudja, hogy a legügyesebb férfiútól alkalmazott első útmutatás és vezetés az egész neveléshez tartozik. Semmi sem kicsiny és cse­kély a nevelés-oktatás nagy munkájában, mivel minden egy szép egészhez: az emberi szellem fölébresztése ■— és kimíveléséhez vezet. Livius köszönetét mondván Quintilianus látogatásáért és a bölcs utasításokért, melyeket neki adott, e szavakkal vált el mesterétől: — Kibékitél terhes hivatalommal; érzem, hogy erőt nyertem az új küzdelemre. Uj világításban mútattad meg a valódi fiatal tanító képét; belátom egyszersmind azt is, mennyire eltértem a kitűzött czéltól. Naponkint fogok küzdeni a tanító valódi erényeiért; remény-

Next

/
Thumbnails
Contents