Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1882

11

szolgáló s bortöltögető legyen asztalodnál s a kinek puha hajában kezeidet megszáríthatod ?

— Te élczelsz, vagy engem közönséges római nőnek tartasz, válaszoló Flaminia. Én egy férfiút keresek magasabb érteményben családunk számára. Látogasd meg házamat s meg fogsz győződni, hogy az általad említettek nem tartoznak a szükséges házi barátok közé. Gyermekeim iránti szeretetem vezete hozzád. Nevelőt keresek; az első legjobb rabszolgát — mint manapság szokott lenni — arra nem alkalmazhatom.

— Oh mint örülök anyai gondoskodásodnak! Vajha mindenütt ezt lehetne látni! Mit nem tehet egy anya gyermekéért, ha valódi anya! De mily szomorú képet nyújtanak a mai kor hölgyei! A házi boldogságot nem igen keresik, de nem is találják meg, s ha tartós is házasságuk, gyakran majdnem egészen hiányzik gyermekeik iránti szeretetük. Bár sokan irtóznak, hallván, hogy némely anyák gyermekeiket a szégyenpadra vagy koldusbotra juttatják; de vájjon a gyer- mektelenség — még a magasabb állásúak között is — nem tekintetik-e szerencsének; nincsenek-e anyák, kik gyermekeiket megtagadják, kiteszik vagy legalább tőlük menekülni óhajtanak ?

— Szégyen, gyalázat az ily természetellenes anyákra! feleié Flaminia!

•—• És ha vannak is gyermekeik, folytató Quintilianus, gyakran alig vannak szülőik. Ha a gyermek megszületett, átadják a dajkának. Ez karjaiba veszi, táplálja, kormányozza, védi, játszik vele és számos illetlenségre tanítja. Ha a gyermek a dajka kezei alól kikerült, a nevelőhez vagy más gondozóhoz jut, ki rendszerint a legdurvább szolgakörből való, tudatlan, miveletlen; ki jó erkölcsökkel nem bírván, ilyet nem is adhat; ki ezerféle dologgal is foglalkozik, melyek a szegény gyermek lelkét megrontják; ki ott jutalmaz, a hol büntetni kellene és ott büntet, a hol jutalmazni kellene. Ily körülmények közt csoda-e, hogy patriciusaink oly mélyen sülyedtek; ha tetterővel, a nagy és dicső iránt vonzalommal s a szabadság iránt rugalmassággal nem birnak ?!

— Érzem szavaid igazságát; örömest szeretnék gyermekeimnek egész anyja lenni, mondá Flaminia.

— Aztán mindjárt születésétől kezdve, vedd karjaidba s ne hagyd őt soha magadtól elszakadni. Szereteted jobban fogja őt véd- ni. Ha pedig valamely dajkának vagy gondviselőnek adod át gyermekedet, vigyázz mindenekelőtt arra, hogy hibátlan beszédű legyen. A nyelv a lélek legnemesebb eszköze. A tudós főnél azonban sokkal