Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1881
I. ADATOK A NIL FORRÁSAI FÖLFEDEZÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ. „ . . . Yenient annis Saecula seris, quibus Oceanus Vincula rerum laxet, et ingens Pateat tellus, Typhisque novos Detegat orbes, nec sit terris Ultimé Thule.“ Seneca. Mi annyit tesz : Távoli időkben századok fognak jőni, midőn az Oczeán megoldván a dolgok kötelékeit, roppant tőid fog előtűnni, s egy új Typliis új világokat fog fölfedezni s Tliule nem lesz többé a földek utolsója. Összes munkálkodásunk, törekvéseink és küzdelmeink székhelyével, a földdel megismerkedni úgy, a mint az Istentől meg van alkotva, egyedül az ember képes. E szellemes lény, — kit Mózes Isten képmásának, Jób könyve pórfiának, Plato csodának s az örök hatalom működő eszközének, Socra- tes kis Istennek, Plotinos nyomornak, Sophokles képnek, Pindár egy árnyék álmának, Aeschylos és Aristophanes a föld fiának és halandónak, Homer hulló falevélnek, Aristoteles kis világnak, Börne a föld gondolatának, Shakespeare egy álom árnyának, Herder az állatok istenségének, Schiller a férgek elsőjének és legnemesebbikének nevezett; — van hivatva és bir képességgel, hogy a világrend fönségét, habár töredékesen, felfogja, hogy a tünemények kapcsolatát és törvényeit fürkészsze s kiderítse, hogy a világrendben kitűzött helyét öntudatosan elfoglalja. 1
