Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1881

30

találni, hogy a míg a társaságok a bennök helyezett várakozásnak kevéssé feleltek meg, addig a magán utazók szép eredményekkel dicsekedhetnek.

Az első, ki az „African Association“ költségével utazott észak-keleti Afrikába, a fáradhatlan Ledyard volt, 1788. Egyptomból, hová ismeretek és eszközök gyűjtése végett jött, kiindulva, délnyugoti irányban hatolt Afrika belsejébe, hogy a Niger forrásaihoz juthasson, de a libyai sivatagon bekövetkezett halála megakadályozta őt terve kivitelében.

Szerencsésebb volt a jeles angol Browne, ki miután 1792. a Sívah oázt bejárta, első volt az európaiak közt, ki 1793 — 96. Assiut-tól Elwah oázon át, Bir-el-Malha ig, a Ledyard által először emlitett Dar Für ig utazott és erről hiteles tudósításokat hozott Európába.

A franczia hadseregben sok tudós vezér volt, kik Egyp- tom minden nevezetesebb pontját Philae-ig, mennyisógtani- lag meghatározták; a Nil-völgyének háromszögitését keresztül vitték, a part egy részét háromszögtanilag felvették, Egyptom terményeit leírták, e tartomány földtani szerkezetét részben kipuhatolták, és a koptokról nevezetes néprajzi adatokat szolgáltattak. Egyptom, minthogy Európából köny- nyen elérhető tartomány volt, nem nagy időre e földrész legismertebb darabja lett. E tekintetben kétségtelenül legnagyobb érdemeket szerzett magának az a kitűnő tudósokból álló küldöttség, mely I. Napóleont 1798—1800. Egyptomba vonulása alkalmával kisérte. Ezen expeditio, melytől soha sem vártak oly eredményeket, minőket felmutatott, a Nil tartományokat új világosságba helyezte. Mindezen munkálatok földrajzi eredményei Jomard vezetése alatt egy nagy atlaszban, mely 50 térképből állott, foglaltattak össze, melyhez még a tartományok nagyszerű leírása is hozzá van csatolva. Waldeck, ki a francziákat ezen expeditio alatt kisérte, a dongolai sivatagot 1801. lépte át, honnan Nubia belsejébe hatolt. A franczia foglalás után gyorsan követték egymást Hamilton (1801.) és Denon (1802.)