Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1881

11

kát birárólag észlelte. Nagy gondot fordított arra, hogy mindenütt és mindenben az igazságot helyesen adja elő, habár azokat nemzete Ízléséhez alkalmazkodva, költői modorban rajzolta, mindazáltal a későbbi utazások megmutatták és feltűnő módon igazolták, hogy mily sok igazság rejlett sokáig kétségbe vont tudósításaiban 0 ellenkezőleg a mostaniakkal, az országokat népeikről ismerteti; miért is nagyon nehéz a helyeket feltalálni, miután a népek megváltoztatták lakó helyeiket. Véleménye szerint Európa, kelettől nyugotig, hosszát tekintve, fölülmúlja a világ két más részét, vagy legalább egyenlő azokkal. Nála Afrika háromszög alakú, melynek egyik oldala a Földközi tenger melletti partvidék, a Gibraltar szorostól Pelusiumig, ez a mai Porte Szaid-tól keletre feküdt, de ma csak romjai láthatók az ősrégi határvárosnak; második oldala a Nílus meghosszabbítva az Ocze- ánig; harmadik oldala Aethiopiától a Gibraltar tengerszorosig terjed, tehát határa E. a Földközi tenger, D. és N.- ról az Atlanti oczeán. Az egészet természeti tulajdonsága szerint, három részre osztá, s ezek a népes, vad és lakatlan Libya; melyek jelenleg Berberia, Biledulgerid és Sahara nevet viselnek. Nigritiát, Sudant és Afrika többi részeit az Aethiopia általános nevezet alá foglalta. Afrika száraz földének észak-keleti részét a Nil hosszában Elephantiné-ig, és az éjszaki partot Kyrené-ig beutazta, ő maga több helyen bizonyítja könyveinek több fejezetében. Különösen II. könyvének 5—35. fej. sok hasznos és találó megjegyzéseket tesz a Nílus áradásairól és előadja ezen — az egypto- miak által Istenként imádott — folyó eredetére vonatkozó különböző nézeteket. Lássuk miként ir ő a Nilról: „A Nil, ha megtelik, nemcsak a deltába ömlik ki, hanem az úgynevezett libyai tartományba és Arabiába is, itt-ott kétnapi járó földre mindkét oldalon, majd többre vagy kevesebbre ennél is.“ Ezután leírja, hogy midőn tudakozódott az egyp- tusiaknál a folyó természete, áradása, ereje és eredetéről, azután arról, hogy miben különbözik a többi folyótól, sem a papoktól sem senkitől nem volt képes valamit megtudni. „A hellének közül azonban némelyek, a bölcsesség hírében