Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
44 ségére, vagy épen rendetlenségre hajló természetére: mi a köszönet? Nemde az, hogy az a tanító vagy nevelő nem ismeri, vagy félreismeri az ő „ártatlan* gyermeküket? Avagy melyik tanár-társam nem emlékeznék oly esetre, midőn a gyermekébe „szerelmes* apa vagy mama, ki fiának egy vagy más, nem puszta csínnak, hanem komoly erkölcsi kihágásnak vehető tettéről értesíttetett, ilyen vagy hasonló vá- laszszal igyekezett elütni a dolgot: „Péter és Pál sokkal nagyobb kihágásokat követtek el annak idején, azért mégis derék emberek lettek“ ? Hogy ne is említsük azon naivúl okoskodó apát, ki saját ifjúkori életéből hozogat fel egyes „szépséges“ tetteket annak bizonyítására, hogy hát mégis — saját becses személyére mutatva — „ íme itt vagyunk!“ vagy azon szere- tetre méltó mamát, a ki fia védelmébe szinte belepirulva avval végzi mondókáját, hogy: az ő fiának a szíve „arany“ nem gondolván azzal, hogy a mily drága ez a szív őelőtte, a nemesebb benyomások iránt ép oly hideg is ! Ki nem fogynék az ily példák felsorolásából, melyek a bajt gyökerében felismertetik. Csak egy esetet említek föl még a sok közűi. Nem csak olyan szülővel volt szerencsém érintkezni, kinek gyermeke az iskolában kezem alá járt, hanem olyannal is, kinek fia a benlakóban közvetetlenűl nevelésemre volt bízva. Az elkényeztetett, puha élethez szoktatott fiúval nehezen bírtam a rendet megszerettetni, még nehezebben a komoly munkát. Egy ízben beállít hozzám az atya, és elmondom neki a fiú tétlensége ellen folytatott küzdelmemet és — kikérem az ő támogatását is. És az eredmény ? Hogy: a különben értelmes, de fia szeretetétől elfogúlt atya már beszédem alatt láthatóan elszomorodott, majd fia iránt való ellenszenvről vádolt, s gyermekét nem sokára oly intézetbe vitte, hol annyira kinevelték, hogy, mint később az atyától magától értesültem, nem csekély oka lehetett a szíve, nem esze után indúlt jó apának elhamarkodott tettét megbánni. Ez legnagyobbrészt a mai szülőknek száz- meg százféle változatban megvilágítható képe, mely arról tesz bizonyságot, mily hihetetlen mértékben takarja el az igazságot a szülők szemei elől a gyermekeik iránt érzett majom-szeretet. Még leverőbb színben tűnik elénk a nevelés eredménye, ha tekintetbe veszszük, hogy számos szülő csak azért nem
