Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880

32

lemek, s általában „Magyarország a hanyatlásnak vagy legalább is a pangásnak megdöbbentő tüneteit mutatja* ? (U. az, 3. 1.).

Nem abban találják-e az elszámlált „megdöbbentő“ s az elszámlálható még megdöbbentőbb tünetek alapjokat, hogy a szülők balítéletből vagy álgyöngédségből, jobban mondva, kényelemszerető gyengeségből lemondanak Isten adta tekintélyükről s ebből folyó nehéz, de fönséges jogaikról, kötelességeikről ?

Lánczy, íróink egyik gondolkodóbbikat azon tervek között, melyeket a felső-oktatás reformjára nézve felhoz, különösen a „tudományos és művészeti szellem“ emelésére fekteti a súlyt szerről mondja, hogy „üdvös kihatásai a nemzeti szellem egész irányára, az irodalmi színvonal magaslatára, a nemzeti erkölcsök nemesítésére, sőt a társadalmi munkarend javítására s az összes közgazdasági mmkákedv és munkabecsillés emelésére ki nem maradhatnának*. (Id. m., 72. 1.)

Nem vonjuk kétségbe a tervezett reformok üdvös hatását a nemzeti közszellem, erkölcsök nemesítésére sat.; de azt lelkünk legbensőbb meggyőződéseként ki kell mondanunk, hogy ha a fő tényezőt, mely úgy azoknak mint a többieknek éltető gyökere : a vallási, a keresztényi elemet, mint szerző tette, számításunkból kifeledjük: tervezgessünk hasonló lesz azon szép épülethez, mely megfelelhet az architecturai szabályosság, csín, lakhatóság steff. minden igényének; de, mert homokra vagy ingoványos alapra van állítva, a legkisebb szélroham vagy vihar támadása alatt is csakhamar összeomlik.

Nem, nem lehet a vallási elemet a nevelésnek a harmadik, vagy legmagasb fokán sem elhanyagolnunk, hacsak fáradozásainknak bizonyos kudarczát akarjuk nem vallani. Nagyon tanúlságso bizonyítékokat nyújt erre napjaink tanügyi története, a midőn az államok a legbámúlatosabb nevelési rendszerekét alkotják vagy alkottatják meg, léptetik életbe; a nélkül hogy az egyoldalú műveltségen kívül az erkölcsök jobbakká válnának, az elégedettség, a boldogság általánosabbá válnék. „Krisztus állította fel valamint örök igazi fogalmát, mondja Lubrich, nevelés-tudományunknak ez elévülhetetlen érdemű írója, „úgy fő elvét és czéljdt is a nevelésnek. Az emberré lett Isten és Istenhez emelt ember: ez eszménye a keresztény nevelésnek“. (A nevelés történelme. II. K. I. K. 28. 1.) Ámde