Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
9 ság képzésében a nevelés- oktatás ügyét előremozdítva, támogatva ; de mely részvéte, befolyása az egyház által kötelesség- szerűen támogatott család ide vágó jogainak nem lehet rövidségére, a nélkül hogy a jogsértés méltó vádját magára ne vonná. Igen, mert ha Istent, mint Teremtőt, mint Atyát, teremtményei s különösen az ember fölött a tekintély joga megilleti ; továbbá, ha Isten azt akarta, hogy az ember az ő valódi képmása s hozzá hasonló legyen: úgy tulajdonképen Isten az egyetlen és örök nevelője az emberiségnek; minélfogva magát ezt a világegyetemet sem tekinthetjük egyébnek, mint egy nagy nevelő-intézetnek, melynek Mestere, tanítója maga az Isten, a tanítványok pedig maga az emberiség, mely egyik nemzedéket a másik után küldi e nagy iskolába. Istenben, Isten által nyeri meg az emberiség, nevelése befejezését, pecsétjét. És hogy ez így van ; tanú reá a történelem, mely megdöbbentő tényekben bizonyítja azt a szo- morító igazságot, hogy e nagy nevelőtől elfordúlt emberiség mindig súlyosan, nagyon súlyosan lakolt e tekintetben elmulasztott kötelességeiért vagy elkövetett bűneiért. Megdönthetetlen törvénye ugyanis azaz erkölcsi rendnek, hogy az ember csak Istenben és Istennel éri el fejlődése legmagasb fokát; nélküle a legtudósabb nevelő is „sötétben tapogatózó“ vakvezető (Isai., 32,14); a leggondosabb nevelés eredménye is „hiábavaló munka“ (Efez., 5,11); a legkitartóbb fáradság következménye is csak „pusztaság és terméketlenség“ (Jerem. 48,3). És minthogy a családban Isten a szülőket úgy szólván a teremtés művének részeseivé teszi: önkényt következik, hogy úgy a családi, mint a szülőktől e czélra kiválasztott iskola vagy tanító által adott nevelésnek: csak ez isteni mű tovább fejlesztése lehet feladata. E felfogás helyességéről tesz bizonyságot a még egészen meg nem romlott emberiség régi korából a classzikus költő nyilatkozata : „Cara Deúm soboles, magnóm Iovis incrementum11 ép úgy; mint az Apostolnak azon mondása: „Deus est, qui incrementum dat^t De ugyanezen felfogásnak eredményeként tekinthetjük azt is, hogy már az ó világnak szebblelkű bölcsei s még inkább a krisztusi tan által felvilágosított férfiak Istent úgy tekintették, mint a physicai, értelmi, erkölcsi élet
