Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1880
7 teremtés rendében, ezé a megváltás rendében gyökerezik. E czélok természete hozza magával, hogy ha az állam nem viseltethetik közöubösen az iránt: polgárai elérik-e és mikép boldogságukat; még inkább át kell hatva lennie az egyháznak, tagjai rendeltetésének végtelen fontosságától, még inkább át kell éreznie azon, már Platon által hangoztatott szavak igazságát: „Nincs istenibb a nevelés né 1.“ Az egyház és az állam, mint a tekintélynek fő képviselői mellett első helyen kell említenünk a család, a szülők tekintélyét. A szülők közvetetlenül Istentől nyerték tekinté- lyöket. Ezt a szőlőknek gyermekeikkez való természetes viszonya hozza magával. Nemcsak az Alkotó által szívünkbe oltott természet-törvény, de mint a Dekalogosban nyíltan kifejezett positiv isteni törvény is egyaránt fülökbe harsogja a gyermekeknek: „Tiszteljed atyádat és anyádat.“ Es a szülőknek ezen szavakban gyökerező tekintélyét Krisztus az által, hogy a házasságot, mint a család alapját, szentség méltóságára emelte, nemcsak nem gyöngítette; de annyira szükségesnek mutatta ki, hogy mindaz, ki a családnak ekkép megállapított rendét megtámadná, magát az isteni tekintélyt támadná meg. E tekintély szolgál azon jognak és kötelességnek, melynél fogva a szülők gyermekeiket nevelni, oktatni tartoznak, — igazságosan meg nem rendíthető alapjáúl. Minthogy pedig a szülőknek általában sem tehetségük olyan, sem idejük annyi nincs, hogy gyermekeiket minden szükséges tudnivalóra megtaníthassák: Istentől nyert tekintélyűket s ebből folyó jogukat, kötelességüket gyermekeik nevelésére, oktatására — az iskolának, a nevelőnek, a tanítónak adják át. Innen veszi eredetét az iskolának, a tanítónak fönnebbi tekintélye. De ne gondolja senki, mintha az iskolának feladata e szerint csak az oktatás adására, csak az ismeretek közlésére szorítkoznék, a mint azt a modern paedagogia mai nap minden alkalommal hangoztatja. Midőn a szülők az iskolára bízzák gyermekükben legdrágább kincsöket: annak nemcsak elméje képzésére, de szíve nemesítésére is felhatalmazzák, sőt kötelezik az iskolát; úgy hogy e tekintetben az iskolára nemcsak a tanításnak, hanem a nevelésnek tiszte is nehezedik. Csak így egészítheti ki és teheti teljessé az iskola azt, mit a család a
