Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
19 dalról biztosítva vagyunk-e az érzés munkájának degenera- lása ellen? s míg amaz sivárrá teheti az emberi életet, ez utóbbinak fölülkerekedése egyenesen megfosztja azt minden örömeitől. Alaki tökélyre oktatni, a hazafiságot s annak édes érzetét az ifjúságban példák és eszmék által felkelteni, a szép iránti érzést nevelve és a külföldi szellem selejtessége s irány- talansága elé a komoly nemzeti írókon tanult higgadt nyugalmat, nemzeti életcélt állítani, mind ápolást nyerhet ily társulatokban; azonban mégsem ezek képezik az egyedül valósítható eszmét; mert hisz megtörténhetik, hogy ama meghatározások egyike sem nyer közvetlen megfejtést, s azért mégsem mondható e társulatok tevékenysége meddőnek. Sokszor elég, ha azok a végcél tiszta tudatával bírnak, ha érzik, hogy ők a tág értelemben vett aesthesis alapján állanak. Mert a hol az összes tevékenység erre támaszkodik, a fönt jelzett kedélynyilvánulatok észrevehető alakot nyernek, mihelyt a lélek azokban gyönyörködni óhajt. —- Az aesthesis- nek kell tehát alapot és végcélt szolgáltatni e társulatok számára, alapot a szépben és végcélt annak irányában, vagyis a tisztult érzés munkájának oly átható erővel kell föllépnie, hogy egyfelől átölelve tartsa a szellem összes productióját s a mellett jelölje ki világosan a határt, mely félé azt ösztön- szerű gravitatióval vonja Idealizálva a tudományt és annak hordozóját, az embert, miközben jótékony derűt kelt az ismeretekre, kibékíteni a kedélyvilágban a kötelmek s vágyak ellentéteinek viharos jeleneteit, hogy a művelődésben az ész és szív egyensúlya meg ne zavartassák, ez volna eme társulatok eszményi iránya, — a mely azonban ismét sok mellékágra oszolhat fel, — a mi igy is kifejezhető volna : törekedjenek kiegyeztetni az örökké igazat az örökké széppel. E meghatározás már azért is megérdemli a többiek közül való kiemeltetést, — nem mintha annak köre teljes kiegyeztetésében hinnénk, jól tudva, hogy az örök igaz és szép *
