Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
15 az értelmi mivelésre; de ha sikerült a szép bármely formájának az ember szivéhez férhetni, nemcsak ezen működésben találunk könnyebbséget, hanem felleltük egyúttal a kulcsot annak egész képzéséhez, és találón jegyzi meg egy iró — nincs mód az érzéki ember értelmének kifejtésére, hacsak azt előbb szépérzó'vé nem tettük. Más oldalról nem lehet könnyen mellőzni azon ellenvetéseket, melyek a szép kultiválása ellen felhozatnak, minők: mivel az Ízlés csak az alak s nem egy úttal a tartalomra is tekint, oly veszélyes útra terelheti a kedélyt, mikép a valódiság elhanyagolásával az igazat és jót feláldozza a gyönyörködtető látszatnak; hány igazi tehetséget nem vont már el a szép csábitó hatalma a komoly és kitartó munkától? hány gyenge fej nem hasonlott már meg a társadalommal, mert a költők képzelmének tetszett oly világot állítani fel, mely a a valódinak épen ellentéte, s melyben semmiféle convenien- tia nem korlátozza a véleményeket, s mesterkéltség nem uralja a természetet ? mily veszélyes dialektikára taniták meg az embert a szenvedélyek, mióta azok a költők ecsete alatt pazar szinpompákban ragyognak s a törvények és kötelmek közti tusában rendesen mint győzők szerepelnek. — Igaz továbbá az is, hogy a történet alig mutathat vigasztaló példákat az erkölcsök ép uralmáról az ízlés átalános elterjedésének korszakaiból, s úgy látszik, mintha ízlés és szabadság egymás mellett meg nem állhatnának, s mintha a szép csak a hősi erények kiveszte fölött alapithatná meg uralmát. — Azonban a történeti analógiák soha sem találnak biztosan, s az aesthetikai nevelés csak alapját, nem pedig körét jelzi a mi álláspontunknak. Azután meg épen a mi fajunk szabad- ságérzeíe oly erős lombozatu fa, melyet egy kis szabályozás nem kötözhet rideg formákba, mert bizton állíthatni: nem az ízlés és szép kultiválása erőtlenit el egyeseket és népeket, hanem a satnyuló fizikai erők óhajtják gyakran a szép fór-
