Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1879
12 lés terén, egy közönséges példával fogom felvilágosítani. Azt minden higgadt ember beismeri, hogy a vallás tanítása és gyakorlata minden nevelési módszer között az első helyen áll. Ám ha most valamely iskola buzgó hitoktatója feltenné magában a számára kegyelmesen megengedett heti két, illetőleg egy órai vallási oktatást vagy gyakorlást csak egy félórával is megtoldani akkor, midőn nézete szerint a tanuló ifjúság mással elfoglalva nincs, váljon tehetné-e azt ? Nem a rendszert látná-e legelőször is tiltakozással fellépni ez ellen, vagy ha ez hallgatna, nem a társadalom, nem a család emel- ne-e vétót ? S nem kellene-e azonnal hallania, hogy túlterheli az ifjúságot, s gátolja a család által kitűzött és követelt képzés folyamatát ? — Azért, ha mégis többet akarunk, mint a mennyit a rendszer követel, ez pedig a nevelés terén vajmi csekély, akkor oly módokhoz kell folyamodni, melyek az áta- lános elismerés mellett a kor törekvéseivel nem hogy ellenkeznek, hanem azoktól még követeltetni is látszanak : értem a nevelést aesthesis által. Ott, hol a társadalom erőltetett finomulása repudeal minden egyéb nevelési rendszert, mi nem vág össze kényesz- tető modorával; hol a félszeg felvilágosodás szégyenkedik a hagyományos szokások követésében, még mindig helyet enged az aesthetikai nevelésnek, sőt egyedül ezt tartván megengedhető formának a kivülről jövő felfogások számára, bizonyos tekintetekben még sürgeti is. Iía ez áll, miről pedig könnyű meggyőződni, az iskolának tudnia kell teendőjét, azaz azon lesz, hogy egyetlen eszközt sem ereszt ki kezei közül, midőn azok valamelyike által jótékony hatást gyakorolhat a kedélyvilágra, hanem megragadja azt s valósítja ott és úgy, a mint és mikor helyesnek találja; mert nem a hiba felmutatása és azután mégis annak követése, hanem a megengedett és érvényesíthető irányok megvalósítása tanúskodik az életrevaló iskola mellett, s nem az örökös negatióban keresendő a
