Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1878
2 vetkeztetések emeltyűjével ki nem segéli őt nyomasztó helyzetéből. Mily különbség egy antik és egy modern ember természettudományi ismerete között! „ A modern ember mássá lón, mint a középkori és antik emberiség; a mostani és az akkori állapotokat , belátásokat és kilátásokat a természettudomány új momentuma összehasonlítliatatlanokká tette. Az in- ductio és teeknica talaján tudományunk és kultúránk oly biz tón nyugszik, mint a mily ingatagul fölépültnek és összeomlással fenyegetőnek tűnt föl nekünk a speculatio és aesthetika talaján az antik tudomány és kultúra.“ ') A modern természetbúvár megtalálta az utat, melyen haladva, az igazi és helyes tudás, s egyszersmind tudományosság forrásához juthat; s tudja azt, hogy „a feladat, melyet magunk elé állítunk az, hogy a természeti jelenségeket felfogjuk, azaz törvényeiket megállapítsuk . . . . , hogy azon erőket keressük, melyek a jelenségek okait képezik.“ 2) Törvényt lát tehát a modern természetbúvár is a létezők összeségében, de olyant, melyet nem az emberi specula- tio erőszakolt a természetre, hanem olyat, mely a létezők existentiájának conditio sine qua nonja; s mely nem azért van, mert az ember akarja, hanem az embernek akarnia kell azt, mert van. Mióta Leibnitz (1646—1716) az erő permanentiáját „harmónia praestabilita“ elvében, kimondá; s mióta a természetbúvár a létező természeti testek oksági viszonyaiban nem lát többé mysteriumot, melyet csak hinni, de megérteni nem lehet; mióta a búvár nem mást, mint a permanens erő productumaínak törvényeit iparkodik ellesni: azóta indult meg a természetbúvár azon az utón, mely egyedül vezet az igazi tudás forrásához. „De a természeti törvény nem csupán lo- gicai fogalom, melyet a tényeknek biztosabb emlékezetben tartása végett, mintegy mnemotechnikai segédeszközül állapítunk meg. Mi a jelenkor fiai már eljutottunk annak belátásához, hogy a természeti törvényeket spekulatio utján kiokoskodni nem lehet. Magában a tények körében kell azokat ‘) Du Bois Reym. Termt. közi. X. kt, 109. 1. 2) Helmholtz: Népsz. előadások. 1874. 365 I.
