Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1878

33

boniusnak tulajdonított könyvet, melynek czimlapja hiányzott, használt.

Különben még valószínűbb az, hogy Scriboniusnak tulajdonított művön kívül más forrásokat is használt; miután egyes esetekben oly leíró adatokkal él, a melyeket Scribo- nius és kortársainál hiába keresünk; pl a Szőlő leírásában határozottan Pliniusra vall, midőn mondja: „A főveb boroknak nyoltzvan nemeit számlállya Plinius“.

Hogy állításunk bir némi alappal, kitűnik, ha Melius „Herbáriumát“ összehasonlítjuk Apácai leiró részével. Lássunk csak egy példát:

apácai :

223. 1. 2.) „Az ő gomija (enyeve) (a fényű) ha tikmony fejérrel megelegyittetvén, a homlokra és a vak szemekre kenetik, a fő (orr) tsepegesét meg állittya. Temjén porral és tikmony fejérrel a hasra kenetvén annak folyoságát meg keményitti.

melius :

9. 1. 20. sz) „A Fön- nyünec a gummia- az az a kit a Fönnyü tobozban arul- nac egy kis Temj énnel tyik- mony fejérrel az okadást meg- állattya, hasat megállat. —-------A Fönnyü szurok a ki

a Tobozban vau az tyikmony fejérrel eggyütt öszve törve a vak szemre kötve az orrod vérét megallattya“.

Ily azonos dolgok leírása a két müvet igen közeli viszonyba hozza egymással. — Igen messze vezetne, ha mind kiakarnók mutatni azon helyeket, melyek Apácai és Melius könyveiben annyira egyezők.

Itt ismét vagy azt kell föltennünk, hogy közös forrásból merítettek, vagy pedig azt, hogy Apácai Meliust is használta, különösen a gyógyhatások leírásában.

A közös forrást azonban, ha az előbbi föltevésünk állna, megtalálni igen nehéz, miután Melius könyve „Herbarium, Az Faknak Füveknek Nevökröl. Természetökröl és hasznaikról magyar nyelvre, és ez rendre hozta a doktorok könyveikből“ ') semmi útba igazitót nem nyújt; és igy a forrás, a specialis részt illetőleg, ismeretlen.

Apácai részletes botanicájában mesterséges rendszerrel találkozunk, és pedig olyannal, mely a növényeknek nem egy

') Melius Juhász Péter „Herbarium“ 1578. Kolozsvárit.

3