Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877
8 mondja: nagy hegyeknek, a csillagos égnek, a zúgó tengernek, egy tovahúzódó förgetegnek szemlélete, valamely nagy jellemnek képzete, a szellem ereje, mely nagy nehézségek merész leküzdésében, súlyos kötelmek teljesítésében, a szerencse javainak önkényes feláldozásában, sőt magáról az életről való lemondásban nyilatkozik — a fenséges érzelmét keltik föl. A fennebb idézett, bár ma nem népszerű, nem kapós nevek helyettünk meggyőzhették az elfogulatlanul gondolkozni szerető olvasót, hogy mióta az Aesthetika a tudományok családtagjává lett, azóta aesthetikusok és philo- sophusok a fenséges fogalmi természetének meghatározásánál a tartalom, az eszmei elem végtelenségét, imponáló nagyságát (az alakban) többé-kevésbbé elismerték, bár a fenséges fogalmának jegyeit tevő attribútumok csoportosításában vagy sokat, vagy keveset ölelnek föl; miből következtetjük, hogy élt már bennük a logikai fogalom virtuális hatványa, de még nem volt megérve, nem volt kész a forma, melyben azt bemutathatták volna. Szabatos, élesebb körvonalokban, nagyobb logikai sub- tilitással jelen meg a fenséges fogalmi meghatározása azon acsthctikus-philosophusokiiál, kik a hegeli iskola legében izmosodván meg, mesterük aesthetikai alaptanait — tudatosan vagy nein tudatosan, de mindig az aesthetikai anyag- készlet egyik-másik részének tisztázására, fejlesztésére irányított jó szándékkal — módositgatni, reformálni megkísértették. Itt csak — rövidség kedvéért — Rosenkranz- ra és Vischerre hivatkozunk. Rosenkranz- a szép alapidomainak csak negatív oldalait tárgyalja annyi clmeéllel, oly bő ismerettel, oly tudós bravourral, hogy szinte lehetetlennek látszik valakinek többet, jobbat, igazabbat mondani a rútról és annak syu- geneiologikus alakjairól. Tudományosan kéjeleg a rútban a rútnál. Csalódnék azonban, a ki azt hinné, hogy a szép positiv oldalairól nem találkoznánk józan, tárgy- és foga- lomszcrü, talpraesett reflexiókkal a Kút A e s t h e t i k a- j á b a n. — A „közönséges“ (das Gemeine) ez. fejezetben a fenségest úgy mutatja be, mint a szépnek egy bizonyos alak-
