Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1877

21

Non voltus instantig tyranni Mente quatit solida, nequc Auster,

Dux inquieti turbidus Hadriae,

Nee fulminatis magna manus Jovis;

Si fractus inlabatur orbis,

Impavidum ferient ruinae. s‘)

Nem az érzéketlenség (apathia), nem az élet szercte- tének kialvása, nem a fájdalom dermesztő hatása az, mi talán a természet szabadságerejének megkönnyíti a diadalt az érzéki ember fölött. Nem. Égy Leonidas, egy Curtíus, egy Attilius Regulus, egy Zrínyi, egy Dugovics T. bizonyosan fejlett tudatával bírtak a földi élet értékének; de éppen az érzéki ember és érzéki élet romjain akarták diadalra juttatni az eszmét, a szellem szabadságát. Annyi human eszmének martyrja pecsételte meg vérrel e tan igazságát. Utalok utolsó szabadságharczunk szellemóriásaira.

Fenséges az ember még hallgatásában is, ha a hallgatás tudatos; ha az a kitörni akaró erők erős kézzel való fékentartásának eredménye, a nyugalom méltóságával.— Hevesebb indulatok, erősebb szenvedélyek vulkanikus kitörése és a teljes reudithetlen léleknyugalom úgy viszony- lanak egymáshoz, mint az Óceán viharban és az Óceán szélcsendben; mindkettő fenséges, de különböző okokból; ott az erők szabad nyilatkozása a korlátlanság gáttalan folyamában, itt az erők öszpontositása s igy ezok hatványozása fenséges. — Nem fenséges alakok-e a kereszténység első vértanúi, kiket a meggyőződéssé érlelt igazság szeretetétől sem a máglya rémesen lobogó lángja, sem a bérszolgák suhogó korbácsa, sem a kerékbe törés félelme nem tudott eltántorítani. Égy ártatlan védelmi ige nem hagyja el ajkaikat; de e hallgatás fenségesebbekké teszi őket, mint a csaták fiát a küzdelem, bár száz kioltott élet árán adja el a magáét. —

Sem az érzület, sem az akaraterő fenségének megnyilatkozásánál nem jő tekintetbe a czél erkölcsi minősége. — Az aesthetikusok tekintélyes többségének egyhangú véleménye szerint, erkölcsi tekintetben a jó úgy, mint 34

34) Horatii Carm. Lib. III. 3.