Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

8

h görög philosophiában eddig uralkodott obieetivismus, hogy helyét a sophisták subiectivisnnisa foglalja el. —

A sophisták^) subiectivismusa a legsajátosabb jelenség a Logica fejlődéstörténetében. Az egyes (empiricus) ént tolván előtérbe, megtagadják a tárgyias, absolut értékű igazságot. Mert ha az ember — mint Protagorás mondja — mértéke minden dolognak: akkor azon theo- reticus elv nyer gyakorlati alkalmazást, hogy az én tetszése szerint határozza meg: mi igaz, mi jó; levéli a dolgok olyanok, a milyenekül az én előtt látszanak. Hogy ezen dermesztő noéticai nézet érvényre emelésével éles ellentétbe helyezte magát a sophistiea a philosophia múltjával, dethronizálta az uralkodó népvallást (mit annál köny- nyebben tehetett, mert annak legalább a görögöknél a pe- loponnesusi háború után kifejlett corruptio mellett-úgy sem volt belső, erkölcsi tartalma), hogy a tudományt a legdurvább egoismus és aljas meggazdagodhatnámság, pénzhaj- hászat eszközévé sülyesztette, hogy még a művészet egyes ágait is beszennyezte (elég legyen utalnunk Euripidesnek, a dramalogia ezen sophistájának kaczérkodásaira): az mind természetes következménye volt a gyakorlati keresztülvitelre szánt, bár magában véve még nem egészen jogosulatlan

h) Sophista (a görög aocpóg-'ból) egyike azon szavaknak, melyeknek érteménye nagyon ingadozó. Eredetiteg a görög aorpóg és ooipiöqrjg egyértemónyüek voltak (bölcs, tapasztalt, ismeretgazdag j. Herodot a hét görög bölcset,- a Croesus udvarában tartózkodó művészeket és ismeretgazdag férfiakat sophistáknak nevezi. Aeschylos egyik versében zenészt jelent. Hornért, líesiodot, sőt még az istenek királyát Zeus/ is a régi Írók ez epithetonnal ékesítik. Tehát a jelzett esetekben i aocpiarrjg nem jelenthetett egyebet, mint a aorpíig, azaz: valamely ti- dománynak, művészetnek birtokosát. Sokratesnél Görögország azon férfiúit jelenti, kik nagy széliemére és széles ismeretek által kitűntek; de a nyervágy lévén összes ténykedésük állandó motívuma, a jó ügy szolgálatában értékesíthető szellemi adományokkal visszaéltek. Cicero (acad. II. 23) igy határozza meg a sophistákat: Sophistae appellabin- tur ii,quiostentationis aut quaestus causa philosopha- b an túr. Aristoteles a sophisticáról igy nyilatkozik: Eatív rjaocpiaw/.i] cpaivó/.i£vrj oocpia.