Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875
27 tagadni, kétségbe vonni nem lehet, azt t. i., hogy mi, kik tagadunk, kétségbe vonunk — valóban létezünk; ha ezt tagadnék, a legkézzelfoghatóbb igazságot, a létet semmisítenék meg; mert a ki kétkedik, tagad: annak lehetetlen nem léteznie. A tagadás, a tagadás alanya, az ettől el nem választható lét oly evidens, hogy semmi ellenmondást nem tűr meg. A „cogito (dubito) ergo sum" épen evidentiájáuál fogva mórvesszeje minden ismeretnek. Minden tétel, mely oly szembeszökő (evidens), mint ez: ép oly jogerejü, mint ez. A negatív jellemű „de omnibus dubitandum“ s az ebből levezetett positiv elv „cogito ergo sum“ azon kettős alap, melyen a Cartesius ismerettheoriája fölépül. A positiv elv minden előföltételt kizár. Ez nem resultaturna valamely következtetésnek, hanem közvetlen conceptio. Cartesius némely ellenesei ezt egy következtetés zártételének tartják, hol a főtétel (propositio maior): minden, a mi gondolkozik, létezik és az altétel (prop. minor) én gondolkozom— el van hallgatva. Ez a roszul felfogott tételnek téves érteményezése. Lehetetlen, hogy Cartesius a következtetés szabályaira gondolt volna, midőn annyiszor utal egymagában bizonyos, közvetlen jogerejii tétel szükségességére. A „Meditatiok“ függelékében maga hivatkozik az ő alaptételének közvetlen bizonyosságára, mint olyanra, mely minden előfeltételt kizáró ismeretet tartalmaz. Quisque suorum verborum optimus interpres. A közvetlen ismeretet Cartesius intuitio-nak nevezi, azon kivül minden közvetett ismeretet a d e d» c t i o egye- temesitett fogalma alá foglal. A syllogismusokról s a többi log. tételekről úgy nyilatkozik, hogy azoknak didacticai órtékök van inkább, mint tudományos. Ils servent plu- töt á expliquer á autrui les c hős es, qu'on sait, qu’á les apprendre (Discours).««) Logicai szempontból egész elmélete alárendelt jelentőséggel bir, ha csak positiv érdemül nem tudjuk be, hogy a math. módszert a Logicá- ba béhozta. Ez nem nagy nyereség. ee) A Cartesius. szellemében megjelent s valószínűleg Árnauld által szerkesztett Logica (La Logique ou fart de penser. 1662) a mester felfogását világosabbá teszi. Ugyan ily szellemben van szerkesztve Malebranche Logicája (De la reckerche de la veríté.)
