Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1875

17

(Aristoteles Logicája) scheint gleichsam als etwas Einmaliges und als eine Sache ohne Vergangenheit und ohne Zukunft.*)

II.

Az eddig mondottakban lehetetlen föl nem ismernünk a gondolkozó emberi szellem lázas törekvését, hogy a benne rejlő gondolkodási kényszernek alakilag systhematicus kifejezést adjon. Thalestől egész Socratesig a felszínre vergődött logicai anyag a még rendes medrét meg nem talált, iránytalanul bolygó szellem terméke. Socratesnél talál csak egy fogózkodó pontot; onnan kezdve lesznek lépései biztosabbak, inig az irány Platónál határozottan kijelölve, Aris- totelesnél pedig a kijelölt irány szentesitve van. Azontúl már a haladás csendes, zajtalan; s ha valami „non putarem a haladó szellemet rendes medréből kizökkenti, a kizökkenés csak ephemer jellegű, csakhamar visszatér a már megszokott mederbe. Hogy a gondolkodás alaki törvényeinek szervezkedési munkálatába sok olyan elem is becsúszott, mely az egységes organismusban nem tudott magának po- sitiot szerezni, s mely épen azért később a tisztitó kezet szükségessé tette: további fejtegetésünkből ki fog tűnni. Plato és Aristoteles után a szellem eredeti termelő képességét kifáradtnak találjuk. Magok a Peripateticusok (Arist, követői) is csak az Aristoteles által hagyományozott készletből élődtek, uj anyagot nem hoztak a meglevőhez. Az Organ ónban letett logicai tanok világosabbá tétele, com- mentálása — a czél. Van mégis egy nem egészen lényegtelen mozzanat, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet, az t. L, hogy a Peripateticusokkal lép be a noeticai empi- rismus a Logica fejlődéstörténetébe. Az ismereteknek kizárólag érzéki úton-módon való megszerzése oly postulatummá lesz az ismeret theoriájában,

tatja be, mint az „Organon“ több iratának fordítóját és érteményezőjét; Köteles és Székely M. (Menüst és Boéthiust emlegetik, mint a kérdéses syllog. szerzőjét.

t) Erit. Geschichte der Phil. 117.