Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1874
20 — a magyar prímások önfeláldozó hazaszeretete vérbetükkel van feljegyezve. Amott Mátyás érsek esett el, emitt Zalka Lászlónak jutott azon dicsőség, hogy hazájáért meghalhasson s egy sírba temetkezhessék a nemzet nagyságával, mondja Török János. E kittinő egyházi és polgári érdemek voltak nemzői a magyar prímások azon fényes jogainak, melyek közjogi állásukat egyház- és alkotmányjogi tekintetben oly magasztossá teszik. E mindkét tekintetben magasztos közjogi állást királyaink s a nemzet minden megtámadás ellen megvédeni, azt pápai okmányokkal s országos tczikkekkel megszilárdítani úgy egyházi, mint polgári érdekeik javára is mindig készek voltak. Király és nemzet egvképen korán belátták azt, „hogy egy hatalmas primatia legbiztosabban képes azon mértékét az egyházi szabadságnak a nemzet számára megőrizni, melyet II. Sylvester pápa az apostoli czímmel s a szabad rendelkezési joggal a magyar sz. koronának s ezzel az egész nemzetnek adott.“ S hogy mily erős és megrendíthette!! támaszt bir a haza és trón, nemzet és fejedelem, jog és törvény azon bölcs intézményben, mely a magyar egyház prímási székéhez oly kitűnő országos állást és befolyást kötött: tapasztalhatta hazánk, többek között, a várnai szerencsétlen csata után a pesti országgyűlésen, hol Széehy Dénes érsek épen ezen magas állásával és tekintélyével való hatása által nemzetünk javára, a koronahajhászók minden reményét szétfoszlatta. És T. Mátyásnak leghőbb kivánata: halála után Corvin Jánost a trónba emelni, bizonyosan nem szenvedett volna hajótörést, ha kimúlta után egy emlékéhez híven ragaszkodó prímása van Magyarországnak, ki hatalmának súlyával Mátyás végső óhajtását támogatja vala. De meg is lett büntetve Mátyásnak azon gyarlósága, melyet elkövetett akkor, midőn aragoniai János érseknek eltávozása után, Beatrix királyné egyik nővérének fiát, a gyermek Hyppolitot nevezte ki esztergomi érsekké. Azon fényes jogok és kiváltságok után. melyekkel az az esztergomi érseki szék föl van díszítve, bátran elmondhatjuk Török Jánossal, „hogy nincs oly büszke önérzet, melyet egy magyar prímás magas helyzete és hivatása teljesen kielégíteni képes nem lehetne.“ Dr. Salzbauer János.
