Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1874
— 12 az észt. érsekek a magyar koronának mindenkor első tanácsosai s így főkorlátnokok voltak. E szavaim leigazolására legyen itt megjegyezve, hogy Magyarzrszágon kétféle korlátnokságot kell megkülönböztetni'), egy országost és egy udvarit. Az országos főkorlátnok a korona első tanácsosa, az udvari a királyi iroda főnöke volt. Az országos főkorlátnokságot az esztergomi érseki szék, az udvarit különböző rangú egyházi férfiak bírták. Megtörtént azonban akárhányszor, hogy mindkét korlátuokság egy személyben, de ekkor mindig az észt. érsekében egyesült. S csak ily esetekben iratnak az észt. érsekek a kir. okmányokban korlátnokoknak. így az Árpád-házbeli királyok alatt I. és II. Domokos, Lőrincz, I. János, Benedek, Fülöp cs Gergely érsekek. A többi királyaink okmányaiban előforduló korlátnokok majd nagyobb, majd kisebb állású főpapok voltak. így: Imre királynak egy 1198-ban kelt levelén Ka- tapanus, egri püspök; II. Endrének egy 1215-ben kiadott okmányán Tamás, székes-fehérvári prépost; az arany-bullán Kletus, egri prépost, vannak aláírva mint korlátnokok'2) — A vegyes-házbeli királyok korszakában: V. Miklós, Demeter, Ili. János, II. György, Dénes, IY. János, Cakács Ta- és Zalka László jelennek meg az okmányokban mint korlátnokok') A most felhozottakból mintegy az tűnik ki, hogy a kor- látnoki tiszt az esztergomi érseki székkel csak esetlegesen volt összekötve. Pedig ők mindig korlátnokok voltak. Ugyanis Kanizsay János érsek alatt 1 PA)7-ben az esztergomi főkáptalan fölött megtartott canonica visitatio jegyzőkönyve ezeket mondja: „Item ex gratiosa annuentia Begum Hungáriáé omnes Archiepiscopi Ecclesiae Strigoniensis pro tempore existentes functi sunt, et funguntur lionore Canccllariatus utrius- puc Aulae Regiac videlicet et Reginalis Majestatum.“') Már ha meggondoljuk, hogy e jegyzőkönyv, mint hivatalos személyek által kiállított okmány, teljes hitelű; továbbá, hogy a kik ezt szerkesztették, eléggé tudhatták, hogy a Kanizsay János közvetlen elődjét, Demeter érseket megelőzött III. Tamás és II. János érsekek — 13G8—1378 — nem voltak korlátnokok s az esztergomi érsekeket mégis azoknak mondják: akarva nem akarva azt kell következtetnünk, hogy az észt. érsekek a legrégibb időktől fogva bírták ugyan a főkorlátnoki méltóságot, mint ezt Pázmány Péter is bizonyítja : „Ex antiquis Ecclesiae Strigoniensis Privilegiis Archiepiscopus est Primas Ungariae, summus et sccretarius Cancellarius Regius ) de mellettük azért voltak még más korlátnokok is, mint a királyi iroda főnökei. Valának idők, mikor a kir. iroda főnöksége is az észt, érsekek személyében összpontosult. Két korlátnokságot különböztethetünk tehát meg: egy országost, mely állandóan az észt. érseki széké, és egy udvarit, melyet különböző állású főpapok, sőt esetlegesen az észt. érsekek is bírtak. Az mondatott, hogy az észt. érsekek közöl a kir. okmányokban mémelyek korlátnokoknak iratnak, némelyek pedig nem ; de aZ is állíttatott, s felhozott adatokkal be is bizonyit- tatott, hogy az észt. érsekek ősidők óta bírták a főkorlátnok- ságot. Ez ellenmondásként tűnik fel. Az ennek megoldására, dr. Frankl V. után, föl vett kétféle, t. i. országos és udvari korlátnokság mellett tanúskodnak a következő adatok is : Zalka László észt, érsek az 1525-ki hatvani ország- gyűlésen az ellene annyira ingerült nemesség előtt, beszédét II. Lajos kivályhoz intézve, így szólt: „Tanuúl hívom feleségedet, hogy a mely nap érsekké nevezett, lemondottam a kanczellárságról — már mint váczi püspök bírta, — de felséged lemondásomat nem akarta elfogadni.“6) Ha ez a ') Dr. Frankl V. M. Sión 1866. évf. — 5) Török. II. r. XI, XVIII, és XIX. oklevelek. — *) Pauer J. 251. 1. — 1) Török. II. r. LII. oki. — 5) Pé- terffy. II. 287. 1. — 6) Szalay. III. 5G0. 1. kanczellárság lett volna az, mely az észt. érseket azok egyikévé teszi, kik a királyt tanácscsal és segélylyel kötelesek gyámolitani minden titkos és súlyos ügyeiben, s a melynek erejénél fogva az országtanács elnöke lett: bizonyára nem mond le, de le sem is mondhat vala; mert ezen magas méltóság és fontos tiszt az érseki széké. A mohácsi vész utáni korszakban sem voltak minden- ! kor korlátnokok -— udvari — az észt. érsekek s királyaink mégis főkorlátnokoknak nevezik őket, és az érseki széket e méltóság birtokában ősidőkre való hivatkozással megerősítik. I. Ferdinand király, bár Zalaházy Tamás, veszprémi és választott egri püspököt nevezi ki korlátnoknak, mégis elismeri, hogy ősi szokás erejénél fogva az esztergomi érseket illeti a főkorlátnokméltóság, s ezt az észt. érseki széknek biztosítja is. Az adományozott korlátnokság: az udvari, a biztosított pedig: az országos. Várday Pál észt. érsek Szapolyai Jánostól elpártolván, I. Ferdinándhoz szegődött. Ez nem késett őt mint észt. érseket és prímást az érseki szék főkorlátnoki ősi jogainak gyakorlatába bevezetni. A kiadott okmány így hangzik : „Ferdinan- dus . . Memoriue commemdamus per praesentes, quod cum Su- perioribus annis, perspecta integritate, üde singulari, et rerum gerendarum experientia solertia, et prudentia Reverendissimiin Christo Patris, Domini Pauli de Várda Archiepiscopi Ecclesiae Strigoniensis, Primatis Hungáriáé, Legaţi Nati, Summi, et Secretarii Cancellarii noştri, fidelis sincere dilecti, sigillum duplex nostrum, et auhenticum, cujus usum per certum tem- pus intermissum fuisse, tempore praedesessoris noştri, quon- dam Serrenissimi Prineipis, Domini Ladislai regis Hungáriáé, etc. intellexeramus, eidem Domino Strigoniensi servandum, et eo. more alias consveto, utenduin concessimus. Orta fűit quaedam contentio coram nobis, qualesnam litterae sub ipso duplici sigillo, et alterum, quod secretum vocamus, tribus priorum Regum, confici solitae fuissent; Consi- lariis tunc ex utroque ordine, tarn scilicet Praelatorum, quam Baronum, coram quibus rés ista mota érát, nobiscum exis- tentibus, comperimus una cum ipsis Consiliariis nostris, om> nes fenne litteras coníirmationis Armorum, ac creationis Co- mitum perpetuorum, semper sub praedicto sigillo duplici emanatas fuisse, id, quod ex litteris antiquis praedecessorum nostrorum verum fuisse didicimus. Volentes igitur praefatum Domiuum Paulum Archiepis- copnm in antiquis juribus et privilegiis suis conservare, decrevimus, et constituimus, ut idem, tamquam Summus Secre- tarius, et ..Cancellarius noster litteras omnes praedictas, coníirmationis Armorum, et creationis Comitum perpetuorum, et nemo alter conficere, et expedire debeat. Idcirco vobis tidclibus nostris, qui praedictum aliud sigillum nostrum secretum liabent, et habuerint, Cancellarii videlicet Cuviae, nostrae, eorundemquo vicos gerentibus, hamm serie firmiter committi- mus, et mandamus, ut a modo in posterum litteras confir- mationis Armorum, et Creationis Comitum perpetuorum nul- lo unquam tempore confectas alicu i dare audeatis, séd prae- fato Domino Archiepiscopo, ejusque successoribus Sigillum duplex praefatum habentibus, coníiciendas relinquere debeatis. Secus ne feceritis, praesentibus perlectis, exhibenti restitutis. Datum Viennae die 26 a Decembris, anno domini 1542.“') Az idézett oklevél szerint az esztergomi érsekek fő- és titkos korlátnokok -s a kir. kettős pecsét őrei, mely pecsét alatt kiadott oklevelek az észt. érsekek által szoktak kiállíttatni. E szokás „Sigillum duplex nostrum et authenticum, cujus usum per certum tempus intermissum fuisse tempore Ladislai regis Hungarie intellexeramus“, II Ulászló idejében feledésnek kezdett indulni. Az oklevél szavai szerint feléleszti a régi szokást I. Ferdinánd király az által, hogy a kir. titkos pecsét őreit, t. i. a kir. udvar fő- és alkorlátnokait a ~) Török. II. r. XCVII. oki.
