Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1873
m. Nunc venio ad fortissimum. Az eddig ismertetett rendszerek, melyekben az ismeretek eredetére vonatkozó alapnézetek voltak letéve, föltették az ismeretet a nélkül, hogy nyomozták volna a föltételeket, melyek alatt az lehetséges; mert a forrás subiectiv megjelölése mégnem „conditio sine qua non“-ja az ismeret tényének. Kant volt az első, ki fölfedezte azon nagy horderejű philosophiai igazságot, hogy az ismeret csak oly feltételekből magyarázható ki, melyek megelőzik az ismeretet, tehát magok nem ismeretek. Transscen- dentalis nézpontra helyezkedve, a lángész bátorságával mondá ki e tant: a kritikai bölcselet a tényleges ismeret tudománya. A kritikai irány húzódik keresztül egész bölcseletén. Ez irány és a philosophiai nézpont sajátságossága miatt nevezik Kant rendszerét transscendentalis vagy kritikai idealismus- nak (Dühring). Ebben rejlik rendszerének eredetisége, ha ugyan lehet valami eredeti a nélkül, hogy merőben uj legyen. Mi, a mennyiben Kant az ismereteket nem a tapasztalásra, nem is az ember metaphysikai é njére vezeti vissza kizárólag, hanem e kettőt összesítve tartja való ismeretforrásnak: nem habozunk bölcsel- mi rendszerét synthetismusnak nevezni. „Syn- thetismus — mondja Krug — ist dasjenige Systhem der Philosophie, welches reales (empirisches) und ideales (rationelles) als ein ursprünglich Gesetztes und Verknüpftes betrachtet. Welches jene Beiden ausgleicht oder mit einander versöhnt.“ Epen ez az érdeme Kantnak a felvettük problema körül, hogy két rendszert: az empirismust és rationalismust illetőleg az észt és tapasztalást egymással kibékítette, kijelölvén mindkettőnek a maga szerepkörét a való ismeret alkotásában. „A gondolatok tartalom nélkül üresek, a szemléletek fogalom nélkül vakok.*) E tételbou Kant elismeri mind a tapasztalásnak, mind a gondolásnak jogosultságát, leven a tapasztalásnak initiativ, a gondolásnak constructiv működése az ismeretszerzés feladatában. Locke, Leibnitz kísérletekkel (essais) iparkodtak állításaiknak absolut jogerőt biztosítani, Kant nem kísérleteket irt az ismeretekről, hanem szilárd és biztos alapra fektette kutatásait. Nem fogad el semmit adott (datum) gyanánt, sőt mindent a bíráló ész törvényszéke elé állít. Nem csoda tehát, ha philosoph alakja minden elődei közül kimagasul. Senkinek nem jutott eszébe az ismeretet bon- ezolni; ő azonban maga elé fekteti azt és legfinomabb rostjaira bontja szét; azért mondja Heine elmésen Kant müveit, különösen a „Kritik der reinen V e r n u n f t“-ot az ész boncztani laboratotf riumának. O maga a bonczolásnál hideg, érzéketlen mint az igazi sebész. Csak igy emancipalkatta magát a hagyományos dogmatismus merev tanaitól, különösen az ismeret-szerzés és ismeret-tényezők kérdésében. Egy „tanodái értesítő“ szűk kerete alig enged többre kiterjeszkednüuk, bár magunk tudjuk leginkább, hogy e specialis szempontból felfogott philosophiai nagy elmék halvány rajza, kivált ily subiectiv színezet mellett, alig fogja kielégíteni azt, ki az. ismeret-szerzés kérdésében magának absolut tájékozottságot (ha ugyan ilyen lehetséges) óhajt. De a philosophiai tudományok köi’ében ezt is jogosult kérdésnek tartván, csak a figyelmet akartuk e pont felé terelni, mely a mai reális irányú korban még az elfogulatlanabbak részéről is annyiszor találkozik lenézéssel, mondjuk ki nyíltan — gunynyal. *) Elementarlehre 56. 3?\ A. , V. 5. Újkori philosophia Dr. Pauer-töl. Kritische Geschichte der Philosophie v. D'jhring. Grundlinien der Metaphysik v. Franz X . Schmidt. — Systhema philosophiae materiális ab auct. Prunyi. Encyclopädisch-phiiosophisches Lexicon, v. Krag. — Über die verschiedenen Methoden des Philosophirens und die verschiedenen Systheme der Philosophie v. Krug. — Avallás- és bölcsészet történelme Németországban Haine-töl stt>.
