Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859
— 8 — termékeny földje s jól müveit rétje volt, mint sok más országnak: ezen elsőséget, mely jövendő nagyságának szintén egyik alapja volt, a kolostoroknak köszönje. — Mit tett nagy Károly a tudományok előmozdítására s a fölvilágosodás terjesztésére alattvalói között: mindenki előtt tudva van. E hatalmas uralkodónak minden gondolata, óhajtása, minden terve oda célzott, hogy a német népeket, miután hatalmát fölöttük kitérj észté, a kereszténységnek megnyerje s ez által egyszersmint közöttük a polgárisodást teijeszsze. Nagyobb birtokain iskolákat alapított a cselédség gyermekeinek, meglátogatá azokat személyesen, buzdította és dicsérte a jó, szorgalmas tanulókat, megszégyenítette és fenyegette a rest- és erkölcsteleneket, még pedig annál keményebben, mert tapasztald, hogy azok többnyire a főbb- rendü szülék gyermekei. Igen ügyelt arra, hogy a zárdaiskolák meg ne szünjenek, sőt szaporodjanak; szintúgy rendelt plébánia-iskolákat is. Itáliából énekeseket hozatott, kik a frankokat az egyházi énekekben oktassák. Más müveket is pártfogolt a császár, nevezetesen az építészetet; szóval: minden szép- és jónak magvát ápolá; s ha mi a következett szomorú időben kiveszett is, de az általa adott lökés folyton hatott, és a mit ő alkotott, az nem enyészhetett el egészen. Mily komolyan vitte legyen a császár népei fölvilágosodási ügyét, onnan is kitetszik, hogy a néptanítók és lelkészek képezése mindenek fölött szivén feküdt; azért az apátok- és püspököktől bizonyos időben körülményes tudósítást kivánt az iskolák állapotáról, mint ezt capitulárjai bizonyítják; sőt az egyháziaknak további művelődése végett zsinatokra adott alkalmat, hová gyakran a történelem-, hit- és erkölcstanból maga is küldött megfejtendő föladatokat. Még léteznek irományok, melyeket császári parancsból szerkesztettek. Rhabanus Maurus, Strabo Walfried, floriaci Hugo a szent-irást, később pedig Weisenburg Otto tudós szerzetes a négy evangéliumot rímekben és a zsoltárokat németre, szintén nagy Károly rendeléséből fordították. Ugyanezen korban Freculph lizieuxi püspök éles elmével irt krónikáját bocsátotta közre, melyet a XI. században aschanffenburgi Lambert jeles története követett. — Meg kell itt említeni, hogy nagy Károly terveiben I. Adorján — ki személyes barátja vala — és IV. Leo pápáknál mindenkor a legnagyobb és leghasznosabb tanács- és segítségre talált.— Bizonyál a nem is sikerült volna e nagyszerű népnevelés, ha felsőbb tekintély egy középpontból nem vezérli azt; hiszen maga Voltaire is a római útnak tulajdonítja nagy Károly ország- lásának csinosabb színezetét. — Udvarába tudós férfiakat hivott, mint a sz. benedekrendi Al- cuint Angliából, Eginhardot s másokat, kiknek tanácsain indult, s kikkel tudományos társulatot alkotott. Nagy Károly maga folyvást beszélt latinul, értett görögül, német nyelvtanról gondoskodott, összegyűjtő a régi hősdalokat. Főleg a kér. mivelődést viselvén szivén, megjelent a püspökök gyülekezetén, s az ottan hozott üdvös rendszabályok foganatba vételéről császári tekintélyével gondoskodott. Nagy Károlynak hasonmása volt az angol király nagy Alfred (871—901), ki meggyőzvén a dánokat s azok berohanásainak gátot vetvén, a vallást, igazságot és tudományokat hathatósan előmozdította. Hogy Alfréd a fensőbb tudományokban, mint a mértan, csillagászat, építészet, bölcsészet, kellő jártassággal birt, nem csak az üdvös és bölcs törvények, melyeket alkotott, bizonyítják, hanem azon müvek is, melyeket angol nyelvre fordítván, a világ elé bocsátott. Országába tudós férfiakat hivott, kiket tanárokul rendelt, kikkel barátságban élt, címek- és dús jövedelmekkel gazdagított.
