Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

az üvegfestéshez szükséges ismereteknek újbél föltalálása ; s bizonyára csak a készítmények költséges volta okozta, hogy a templomokban oly ritkán látunk üvegfestményt, s ezt is csak ott, hol királyi bőkezűség, vagy dús alapítvány azt lehetővé tette. — A műbarát, a műtörté- nelembuvár ritka élvezetet merít a középkori szövetek és hímzések, ama remek arany- vagy ezüst-sodronydolgozatokkal ékes egyházi edények szemléletéből. A zárdafalak mögött hangya- szorgalommal működött az ipar, teremtett és alkotott újat az emberi nem épülésére, az áhitat és egyházi szellem föntartására. A zárdalakók ritka műizléssel fáradoztak a szövési és hímzési remekek kiállításában. A közönséges szövés a családnők kezeit foglalkodtatá, s király- és császárnők nem átallották pörgetni az orsót. Nagy Károly császár utasításokat bocsátott ki a fonást , szövést, hímzést illetőleg. A lovagnők daliáik számára ritkaszépségü aranynyal gazdagon átszőtt öveket, sisaklepelt és lótakarókat készítettek.

Vallásos tárgyú hímzések már a VII. században fordulnak elő. így 680. év körül Aldelin, angolszász püspök, magasztos szavakkal említi a szász zárdaszüzek műhímzéseit, ezek utánzásaira ösztönözvén a hazájabelieket, kik csakugyan ez idő óta soha nem látott ékességgel és műizléssel állítván ki a legremekebb hímzéseket, aranynyal, selyemmel, drágakövekkel gazdagokat, anynyira jeleskedtek, hogy a műhímzések általában „angol műveknek“ neveztettek. Hasonló jó liirben állottak a későbbi századokban a német, francia és olasz nőkolostorok. Beérjük e századokból névszerént megemlíteni II. Henrik császárnak köpenyét, melyet II. Ismael apuliai hercegtől 1017b. nyert ajándékul, s mely máig a bambergi székesegyház kincsei között őriztetik. Egy görög zárdahölgy hímzé e köpenyt , melyet mindenféle astrono- miai és astrologiai jelekkel s a ,Titkos jelenések1 csodatüneményeivel földiszesített. Maga a császárnő — Cunigunda, visszavonulván az általa alapított kauffungeni, Kassel mellett levő zárdába, 1025 — 1040-ig készíté a legműgazdagabb hímzéseket egyházi öltönyök- és oltári éke- sítésekre. 1216. körül a németalföldi és francia szövetek és hímzések már oly kitűnő hírben állottak, hogy a távol Olaszhonnak egyházait is e művekkel törekedtek földiszesíteni. — Nagy Károly császárnak a legpazarabb fénynyel kiállított díszköpenyei oly nagy számmal voltak , hogy holta után 814. jan. 28. 21. érseki szék részesült azokból. — Hogy az idomszövés egyenesen keresztény találmány, abból tűnik ki, hogy az áhitat személyesíteni ügyekezett az evangéliumi történeteket és személyeket, mi által kezdetet nyert e műszövés, mely csakhamar ritka tökélyre emelkedett. A mórok tehát e műszövést épen nem kezdeményezhették; mert a mohamedánoknak a Korán által tiltatik emberi alakokat s képeket utánozni.

A szerzetesek remekül dolgoztak fa- és ércből; véstek, öntöttek és templomaikat ékesítették. Zárdában vitetett végbe az első ércöntés: zárdákból kerültek elő az első haranO 7

gok; ők készítettek állatbőrből hófehér és papirvékony pergamentet s erre a régi görögök és rómaiak, valamint a sz. atyák munkáit igen csinosan lemásolták, vagy eredetit írtak, vagy fordítottak. A kezdetbetűk különös szorgalmat árulnak el: nagyok, szép virágokkal elöntvék, és festettek, gyakran aranyozottak, és még most, sok század lefolytával is, hogy a szerzetes tollát és ecsetét róla levette, oly fris rajtok a fény és színezet, mintha tegnap készültek volna; zárdalakók mutaták föl az első domborműveket, tökéletlen eszközökkel, melyeket csak a későbbi utókor tökéletesített; itt metszették, faragták az első feszületeket. Már a VI. századból birunk remek arany és ezüst egyházi ékszereket. A VII. és VIII. századokban már nem létezett kér. egyház, mely ily egyházi edényeket arany- vagy ezüstből nélkülözött volna. Légin— 18 —