Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1859

f

gyűjteményről ? soha sem hallotta-e, hogy Herder egykor igy fohászkodék föl: szeretném, ha a középkorban születtem volna!“—Valóban az ilyeneknek kérkedése, kiknek minden tudományuk— a középkor sötétsége, épen oly nevetséges, mint ha a nap fölkeltével csiripelni kezdi) verebek azt akarnák elhitetni a világgal, hogy ez egyedül nekik köszönheti a sötétség eloszlását, — a náluk és lármájok nélkül is bizonyosan megtörténendőt.

Sok nagytudományu férfiúval találkozunk a középkorban, kik akkor a tudomány világát terjesztvén, még napjainkban is tündöklenek. E nagyoknak, kik minden században lo- bogtaták a tudomány fáklyáját, ünnepelt neveit elsorolni nem lévén célom, csak néhányat említek. Damiani Péter, Lanfrank, Anselm, VII. Gergely, századának legnagyobb szelleme, a XI. századnak díszei. Említsem-e lombardi Pétert, ki 1159. párizsi püspök volt, s kinek 4. libri sententiarum című munkája kézikönyvévé ló'n az akkori, s példányává a következő századnak? S nem épen a XIII. században, pedig ezt szokás főleg gyalázni! fénylett-e nagy Albert, kinek tanszéke körül főpapok, szerzetesek, hercegek, grófok, gazdagok és szegények sereglettek össze, kinek neve a hittan, bölcsészet, történelem, erőműtan, építészet, csillagászat, földrajz, ásványtan, fűvészet, állattan, szóval: az ismeretek minden ágában fönragyog ? Halljuk csak, hogyan nyilatkozik felőle a Kosmos ünnepelt Írója, Humboldt Sándor: „Der für die Belebung der Aristotelischen Philosophie und der Naturkunde gleich verdiente Albertus Magnus hatte im Dominikanerkloster zu Köln ein warmes Treibhaus. Ich habe, in seinem Werke, Betrachtungen aufgefunden, die mich sehr überrascht haben. Durch Albert den Grossen und Roger Bacon wurden die Geistesfesseln muthvoll gebrochen, —die Natur in ihre alten Rechte eingesetzt.“ — Ekkor tündöklőit aquinói sz. Tamás, nagy Albert tanítványa, ki Köln-, Párizs-, Róma- és Nápolyban, mint tanár, oly dicsőséggel működött, hogy a közvélemény iskolák angyalának, angyali tudornak s a theologia sasának nevezné; kiről még Hegel is megvallja, hogy „alapos speculativ gondolatai valának.“ S valóban ő nem csak nagy szónok, theolog és bölcselő volt, minőt alig szülnek századok, hanem jeles költő is. Santelli, kora egyik legnevezetesebb költője azt vallá, hogy ő örömest fölcserélné minden költeményét sz. Tamás egyetlen versszakával. E korban ragyogtak továbbá: Skót Duns János, hálái Sándor, Bonaventura, Baco Roger, a „csodálatos tudor“, kit Humboldt is méltányol és dicsőít, s ki IV. Kelemen pápának védence és kegyeltje volt, Occam Vilmos, clairveauxi Bernát, sorbonai Robert, Kem- pis Tamás és számtalan más, mind olyanok, kiknek lángesze és terjedelmes tudománya életteljes és méltóságos villámfénynyel ragyogott szerte.

Hogy továbbá a középkorban nem uralkodott oly sötétség, melyet kézzel tapogatni vagy késsel vágni lehetne: arról fényes bizonyságot tesz a XI. században egy ismeretlen szerzőtől irt ily című könyv: „Spiegel der Welt,“ mely az akkori tudósokat arra inti, hogy ne azért adják magokat a tudományokra, mivel hirt szereznek, hanem mivel azok hasznosak. Bizonyára, mikor ily tanácsra van szükség, nem lehet puszta a tudományok mezeje.

A középkor tudatlan gyalázóinak nem árt a hires prot. tudós Humboldt Sándor nyilatkozatait eredetiben olvasni, ime néhány töredék. „Im Mittelalter, als der Ideenkreis sich seit dem XIII. Jahrhunderte wieder zu erweitern anfing, entstand eine grosse Vorliebe für ency- clopädische Werke, durch das Kostspielige des Abschreibens veranlasst. — Mit dem Ende des XIII. Jahrhunderts zeigte sich eine entschiedene Vorliebe zum Studium der Kräfte der Natur, auch eine fortschreitend philosophischere Richtung in der Form dieses Studiums. — Die glän— 14 —