Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858

— B —

vidékekre. Ha rontva, dühöngve nyargal végig rajtok a vihar, gyökereikből kicsavart termetes szálfák jelölik megvadult hatalmát, melyek bántatlanúl rothadnak el, idővel moh és gyep, s egész tábora a kúszó növények búja indáinak borítja el azokat, rejtekűl a vadnak, menhelyűl a rengeteg csúszőinak. Vészeknek nevezi ezeket a székely vadász, s gondosan kerüli, minthogy minden lépten vésztől tarthat. Ily zordon rengetegek főleg Csikban és Gyergyóban vannak, mélyedéseikben ezer erekkel s patakokkal, melyek folyókká frigyesülve, alkotják a Marost és Oltót, Erdély két legnagyobb folyamát. Alig van itt határ vagy dűlő, melyen üdítő borvíz (savanyuvíz) vagy hathatós gyógyforrás ne buzogna, legnagyobb részt még mind természeti ősállapotban. A bérez oldalaiba barlangok fúródnak, tömkelegszerü tekervényekkel, fel nem ismerhető alagutakkal, irtózatos örvényekkel. A sziklatetőkön lovagvárak porladoznak s romjaik századok óta búsan tekintgetnek alá a csendes völgyekbe, a termékeny rónákra. A sík téreket csinos falvak borítják. E mostoha égaljú fennsíkon, hol a borágnak már híre sincs, de helyette a borókabokor (gyalogfenyű-bokor) veri fel magát a gabnatermő földek mesgyéin, mint kis kert, oly szorgalommal van mívelve minden talpalattnyi föld. A fő útvonalok kitünőleg jók; sárnak, bárminő nedves legyen is az ősz, semmi nyoma. Gyönyörben felolvadt öröm ez angolkertszerű tájakon útaz- ni. Hát még ha vendégszerető barátságát ízleléd ezen ősmagyar fajnak, nagyon kell ügyelned, hogv terveit átázásodban zavar ne történjék’ mert a túlon-túli magyar szívesség lépvesszőjén könnyen ott maradhatsz, s napokat töltesz családi körökben, hol csak pár óráig szándékoztál mulatni. Ez jellege s általános ismérve az erdélyi magyarnak, kiválólag pedig a nemes székely nemzetnek.

Testi, lelki jeles tulajdonait, életrevalóságát elemezve, úgy találjuk, hogy a székely szép és erőteljes népfaj, középállásu, tömör testtel. Arczszabása tojásdad, bőrszíne barnás, haja barna, szemei tüzesen villognak és sokat fejeznek ki. Egyébiránt Csík és Gyergyó vidékén, főleg ifjú korban, a haj és bőrszín rendesen szökés. Egyszerű életmódja mellett a székely tartós egészségű s nem ritkaság ott még mozgékony aggastyánokat látni, bámulatos erély, kitartás, ügyesség és gerjedékenységgel. Természeti hajlamai kitűnők, s nem hiányzanak nála kiváló észtehetségek. De a köznépnél még nagy a nyers érzékiség, s hajlam a babonára, valamint a makacsság és nagy- ravágyús ; különben jószivü, munkás, hű, vitéz a harezban. Mélyen vallásos kedély, egyenes lélek, ritka becsületesség, szivélyes barátkozás, minden iránt, mi ép természetével öszliangzik, élénk vonzalom, erő, bátorság, és kitartás alkotják a székely jellem azon erkölcsi vonásait, melyek e daliás népfajt az öszves emberiség legderekabb népcsaládainak körébe helyezik, s egyik disze. ként tüntetik fel az egyetemes emberiség életrevaló népfajainak.

Regényességével, nagyszerű múltjának dicső emlékeivel, s nemes fiainak lekötelező szívességével elragadó ilyetén földön kellemesen teltek a napok, melyek közöl egynek élményeit rajzolni, ez igénytelen lapok feladata.

I. A SZENT-ANNA TAVA.

Bikkszád, szept. 3-d. 1855.

Egy derült nyári nap alkonyán, csendesen léptetve, szerencsésen visszaérkezénk szállodánkba, lionnét azon nap harmatos reggelén, a kelő nap aranysugarainak özönében, útra keltünk az érdekes Székelyföld egyik legnevezetesebb vidékének megszemlélésére, melyet előttünk