Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858
13 — Itt az igaz, nincsenek többé sem tikokádó, de még csak füstölgő vulkán-tölcsérek is: de van széneny, kén és halvány, mint három jellemző kihányat, melyeket a még működésben levő tiiz- okádók szakadatlanál nagy mennyiségben, különösen a Székelyföld keleti hegyvidékén kigőzölnek, hol az egy fóldirati fokra terjedő darlatörzs déli részén több, világosan látható vulkántölcsér mutatkozik. A bokrokkal vegyes hegyoldali pagonynak szirtes ösvényén nehezen hatoltunk fölfelé. hol bokrok, hol faágakba kapaszkodással segiténk magunkon. De meg is lön jutalmazva fárasztó vállalatunk. Egy festői tájkép nyilt meg előttünk délszakra. Keletre a Bálványosvár sötétlett az ég azúrjában. Megettünk a Gyilkos nevű barlangszáda ásított. Lovaink, alant a mélységben, mint barna kecskék, harapták a torjai határhoz tartozó Sósmezőnek illatos és tápláló nedvű füvét, melytől — mint a nép erősiti, — sebesen hízik a marha. A mereven délnek magasuló hegyoldal szikláiban több nagyobb-kisebb kéuüreg látható; közőlük azonban csak kettő bir kiváló jelentékkel, úgymint a Gyilkos nevű első rangú kénbarlang, s ettől távolabb, keletre, a Tira- sós-barlang. Mindkettőt megvizsgálók ; főleg a Gyilkos körűi sokat időzénk. Ez egy dar- lakőzetbe nyiló barlangszerű liasadék, mely timkővel váltakozva fekszik. Talaja olyképen mélyed befelé, hogy a bejárás (száda) pár lábbal magasabban fekszik a közel öt ölnyi hosszú s másfél ölnyi magas barlang mélyebb talajánál, melyből erős szénsav-folyam, vegyülve alkénsavval, napvilágnál látszatos hullámzással (mint délibábszerü kékes reszkető pára) áramlik ki. A barlang falai, a száda magasságúig, késfok-vastagságnyira, kénnel födvék. Az üregbe lecsepegő víz vegy- tartalma kénsav és tini, s e vízvegyületet a nép szemvízűl használja. Minden, öt lábnál törpébb állat ha e barlangba, mely a Nápoly melletti Kutyabarlangnál szénsav-tartalmára és hatására nézve sokkal kitünőbb, behat, egy pillantat alatt megfúl ; s közvetlen a száda alacsonyabb párkányán helyet foglalva, akár állva, vagy a befelé lejtő fenéken óvatosan előhaladva, minden lépten egy bizonyos neme a csipő s égető hő-érzetnek tapasztalható, mely a testen levő öltözeten keresztül mind nagyobb fokra hág a nélkül, hogy a hévmérő a külmérséktől eltérő hőfok-különbséget mutatna. Mi is több érdekesen mulattató kísérletet tettünk e kénbarlang körűi. Beléál- lottunk a kénárba, s minél jobban belemélyedtünk, annál magasabban éreztük a reánk hatott hőséget; mígnem szemeinket lezárva s mélyen vett lélekzetünket visszatartva, csak úgy emlékezetünk után merülénk be egészen a gyilkos légnembe, s nehány másod vagy egy perez múlva, a fenékaljból a szabadba térve, midőn szemeinket kinyitottuk, könyzápor szakadt belőlük, egész testünkön kellemes kigőzölgés fejlődött ki; ezt szokatlanéi tisztább s élesebb látás, s egy édes érzést gerjesztő szemenyhület követte. A fenékre hányt ezüst- és réz-pénzdarabok, valamint a beljebb nyomulókon az arany s eziisfgyűiük és órák egy perez alatt szürkés-barna színt váltottak, mit csak liúzamosb idő után vesztettek el. Abból, hogy e helyen egy lélekzetvétel halál, következtethetni, hogy itt tüzet gerjeszteni, vagy lőport ellobbantani teljes lehetetlen. Tehát a gyufa e barlanglégben fel nem lobban, a puska el nem sül. E borzasztólag érdekes helyiség történelme, melynek gőzfolyadéka idült bőrkütegek, makacs köszvény, s szembajok gyógyítására rendesen óhajtott sikerrel használtaik, sajnos, több emberáldozatot is mutat fel. A rajz alatti kénbarlanghoz, miként feljebb már érintők, több hasonló nyílások lelhetők itt a neptuni — felszálláskor a beszivárgott légköri nedv és világosság által megsavanyult — kén és a neptuni agyag- élegből keletkezett timkőből. Mindezen légnemek oly mennyiségben áramlanak, hogy a Büdös hegynek félmértfölduyi átmérőű körvidékében, mely a hasonlólag Nápoly vidékén gőzölgő Solfatara-t juttatja emlékezetünkbe, szagukról észrevehetők; s azon könkénsav-gőzök, melyek részint *
