Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1858
— fa — töröl hívogattak társalgásra. Még üdvlövéseinket is viszonzá. Végszavai hozzánk „Isten veled !V „Viszontlátás“ voltak. Még egyszer megjártatók tekintetünköt a müecsetre érdemes tájkép felett, s csak azután emelkedénk nyergeinkbe, s villámgyorsan tűntünk el jóvérű, kedves kis élénk székely lovainkkal a meredek hegyoldalon borongó fenyves homályába. Míg lovaink a kaptatón lépteiket aprózták, azalatt eszméket cseréltünk a völgyben látottak felett. A természet nagyszerű háborgásain esett át e földrész, melyet mai nap bejártunk. Bérczormok sűlyedtek alá, s új hegykúpok meredeztek fel a légkörbe izzón, párolgón, s flistgo- moly terjedt el századokon, sőt tán évezredeken át a vadregényes táj felett. Most pihennek a tűzhányók, mint ellankadt útasok ; hallgatnak a mély völgyben a forrtyogók, és síma víztükör terül el íelettök, mint a lázas kedély megcsendesülésének első perczei után a nyugalom. Egy kis óranegyedig haladhattunk visszafelé azon úton, melyen a tóhoz zarándoklónk, midőn, kalauzunk hirtelen balra csap, erősen éjszaki irányt tartva. Ezentúl ösvényről szósem lehetett. Vad vidéken, ősrengetegben, mely még nem ismer irtó fejszét, s hol a vihar-sújtotta százados bükkök, terebélyes tölgyek korhadva enyésznek a nélkül, hogy emberi szorgalom iparczé- lokra használná azokat, haladtunk, nyomába ügetve mindenütt vezérünknek, kinek biztos tájékozottsága nélkül bolyonghattunk volna akár sötét éjszakáig. Hegy-völgy ; nyeregbe fel, nyeregből le; azután gyaloglás, meg egy sereg ügetés, egymással váltakozva, tette e földrész erdősvi- dékén élveinket. A Szent-Anna tavának éjszakkeleti bércznyergétől jó félórát ügethettünk, midőn egy messzeterjedő hegyháti ingovány mellett haladónk. Mohos-nak nevezi ez erdei lápot, e valóságos székelyföldi zsombékos H an s ágo t, tájnyelvén a székely nép. A szóképzésben figyelemre méltó egyszerűséggel jár el a székely, mit a Mohos szón kivűl, a Büdös, Gfyilkos, Hammas, Bálványos nevek eléggé igazolnak. Sajátlag nyilt sebe, fakadása e helyiség azon tüzokádó-erőnek, mely ismeretlen időkben e hegyes-völgyes szikla-földrészen hatalmasan műkő" dött, s mélyen a földgyomrában összeköttetésben lehet a Szent-Anna tavának feneketlen víztölcsérével s a Büdös nevű torjai kénbarlang kiapadhatlan forrtyogóival, Mondják, hogy hossza egy órát tart; hát szélessége ? A legszárazabb nyárban sem lehet kikémleni. Apró marha csak ittott legelészhet e lengő gyepszigeteken ; a nagyobbak, ha rátévednek, vég-elmerülés veszélyének vannak legtöbbször kitéve. Egy óranegyedig kalauzunk gondjaira bizók lovainkat, s megkísérlők e terjedelmes süppedék természetét közelebbről kiismerni. Első lépésünkre belátók, hogy itt, óvatosság a legbiztosb horgony. Minden léptünkre újabb körültekintés és mérés következett. Az ifjú vándorok messze behatottak; nem úgy én, ki a köröttem lévő tárgyakra forditám figyelmemet. Földje e gyepes ingoványnak szurokfekete televény; a közönként feltünedező ldsebb-na- gyobb mocsár kátrányszerű sűrű habarék. A gyepburok gyér növényzettel fedve. Ittott törpe fák- Sehol semmi élő lény; a hüllőknek vagy vízi puhányoknak itt semmi nyoma. Kénszag egyék aránt a légkörben, nem érezhető. Nagy ügyelettel lemenekülénk a sajátságos Mohosról, s lóháton tovább folytattuk útunkat.. Délelőtti tiz órán túl volt már az időlépteinket, a hol csak engedé a hely fekvése, gyorsítottuk, s nem volt még épen dél, midőn lovaink a torjai kénbarlang előtti Sós mező nevű hegynyergen, a dús fűben legelésztek. Mi pedig egy szívélyes baráti találkozás után, használva a páratlan derűvel mosolygó napnak kedvezését, átengedők magunkat a természet titkai, kémlelésének s ártatlan örömei élvezésének. De ezek már a második tájkép színvonásait alkotják.
