Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1857

18 —

Szíves elnézést kérünk a kegyes olvasótól, lia a jeles Gyaloginak apróbb költészeti művei közöl (mert a nagyobbakkal — habár csak töredékekben is — már megismerkedtünk,) itt egy párt átírunk, mint költői elmejátékának mulattató jeleit.

Ad P. Stephanum Kolb. S. J. coaetaneum meurn.

„Venisti vitulus, sex arcam lustra tulisti:

Jam pater emeriţi nomine sume b o v i s.“

Ad Alexium Orbán, primum gentis suae Barone m.

„Culmen in boc primus montanum stemma levasti,

Numinis auguriis convenienţe via.

Quot fortuna tibi tribuit, quot gratia dotes,

Tot radiis Orbán das anagramma Baron.“

Egy kis történelmi adomát is lelünk (209. lap.) általa följegyezve : „Felső-Magyaror- szágban a Homonnai- és Rákóczy-házak között, II. Ferdinánd német császár idejében, sok egyenetlenségek miá szinte kardra költ a dolog; mert mikor Homonnai úr elötalálván Rákóczy asztali emberét, tudakozná: „Mit csinál Rákóczy György urad?“ —„Ostort fon“ — úgymond.“ De a hazai történelem szempontjából legérdekesebb ezen kéziratban az, hogy Gya- logi János (347 — 359. lapokon) ily cím alatt: „De rebus memorabilibus Tran- sylvaniae an ni 1 7 0 5.“ II. Rákóczy Ferenc forradalmának zivataros napjaiból érdekes adatokat közöl magyar nyelven, melyekről (353. lap.) ezeket írja: „Ezeket én jó lelkiismerettel, a mint írásba jegyzem, úgy vettem az ottvaló (maros-vásárhelyi) missiónak, a hol nyolc esztendőt töltöttem apostoli munkában, titkos irásaibó 1.“ — Ezek igenis megérdemlik, hogy valaha sajtó útján napvilágot lássanak.

Bevégezzük értekezésünket; mert itt végződik a munkás életű magyar jezsuitának terhes pályája is. Egy egész század vonúlt el a fejedelmi hazának egén, mióta a szerény szerzetes, a fáradhatlan író, e hon határain kivűl. ezer életbajok s annyi küzdelmek után, a halál nagy álmát aluszsza. De a Gondviselés híven őrködött gondosan palástolgatott érdemei felett. Isten jóvoltából nekünk jutott a szerencse, elháríthatni a leplet ezen példásan munkás életfolyamról, s felmutatni a magyar haza tudós fiainak a rejtekbe vonúlt szerénységet, ragyogó érdemeitől kö- rűlsugározva. Örvend szívünk, hogy kath. egyházunk szent hévtől lángolt s tudományosan művelt buzgó hitbajnokainak díszkoszorúját egy liliom szálával a jámbor keresztény életnek s díszvirágaival a sok oldalú vallás-erkölcsi tudományos műveltségnek nevelhettük. Végszavunk: pihenjenek csendesen hamvai a dicsőültnek, ki földi pályáján „sokat tűre, mívele, izzada, lázék.“ Legyen megáldva köztünk emlékezete!