Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856
- 8 készültséggel, számosabb adatok összegyűjtésével, figyelmesb körültekintéssel s tisztább lelkiismeretességgel nem, mint élte alkonyán is folyvást buzgó, egyre munkás hazánkfia, Dobokán lakó t. t. Hodor Károly úr, kinek „Az erdélyi Báthori-egyetem története. 1579—1850.“ cimű, harminc negyedrétű ívre terjedő kézirati tartalmas munkája vállalkozó kiadó hiányában, a nemzet értelmiségére nézve rejtett kincs gyanánt hever kiadatlanúl. Szerencsénk volt már évekkel ezelőtt végig lapozni, sőt áttanulmányozni az egész szerkesztményt: s hogy e jelen vázlatainkat Írhatjuk — őszintén bevallva — azon gazdag adattárnak köszönhetjük buzgó halával, forró köszönettel. Ezen általános nézetek előrebocsátása után, fő-tanintézetünk történelmi alapvonalait három időszakra különítvén, azt részenként tárgyaljuk. Első időszak (1579.—1698.) — Második időszak (1698.—1773.)—Harmadik időszak (1773.—1850.) Első időszak. (1579.-1698.) 2. §. A kolosvári rom. katholikus fő-tanintézet alakulása. Somlyai Báthory István erdélyi vajda (máj. 30-d. 1571. — január 28-d. 1576.) lengyel királylyá választatván, székét elfoglalandó, érzékeny búcsút vett Erdély rendéitől a meggyesi országgyűlésen. A fejedelmi polcon utóda lön testvérbátyja Somlyai Báthory Kristóf (január 28-d. 1576. — máj. 27-d. 1582.), ki szellemileg is rokona lévén királyöcscsének, Erdélyben a kér. katholikus hitélet fölélesztése s a vallásos szellemű tanügynek előmozdítása végett, honába a jezsuitarend tagjait behozta, miként ezt Tordán, máj. 5-d. 1579-ben kiadott biztosító levele (literae assecuratoriae) hitelesen tanúsítja. Ez tehát a kolosvári rom. katholikus fő-tanintézet keletkezté- nek napja. Mit Kristóf fejedelem valósítani szándékolt, azt királytestvére, Báthory István sikeresen célhoz segítette; miben egyébiránt nagy érdeme van XIII. Gergely pápa követének, a híres jezsuita Possevin Antalnak (f 1611.), ki oly meghagyással küldetett a svéd udvarhoz, hogy útját Lengyelország felé vevén, Báthory Istvánt arra intse, hogy a rom. kath. hitvallást terjesztő törekvését Erdélyre is terjesztené ki. Erdélyből a fejedelmi, Romából pedig a pápai udvartól lelkesíttetvén a lengyel király, nem késett a nyilatkozó óhajtást teljesíten'. E fontos ügyben közlekedésbe tette tehát magát Borgia Ferenc rendfőnökkel (praepositus generalis), megkeresvén egyúttal ez érdemben Sunyerius Ferencet a lengyelországi jezsuitáknak, s Magius Lőrincet a cseh s osztrákhoni jezsuitáknak tartományi kormányzóját (praepositus provinciális), minden igyekezettel oda működött, hogy ezek vele kezet fogva, egy legalább is tizenkét tagból álló hittérítő gyarmatot Erdélybe, névszerint Kolosvárra szállítsanak, költségfedezésre elegendő pénzbeli segedelmet Ígérvén. Nem késtek e magas felhívásnak legott engedni a buzgó jezsuiták, kik a kér. kath. hitvallásnak akkor világszerte ismert tüzes bajnokai, a reformatiónak elhatározott hősies ellenei s a térítésnek nagy mesterei voltak. Leleszi Jánosnak, ki azelőtt Egerben működött, vezérlete mellett, tizen egy koszorúba szövődvén, a hitteijesztés nehéz pályáján Erdély felé indultak, hová őket a fejedelmi testvérpár — mellőzvén az erdélyi országos rendeknek előleges egyetértését, sőt azon országos törvények ellenére, melyek a romai kath. vallású egyházi személyeket minden bir- tokolhatási jogtól örökre kizárták, merőben csak fejedelmi tekintetnél fogva ünnepélyesen bevétetni nem csak rendelé, de azoknak ottani állandó létöket a kolos-monostori urodalomnak birtoki átadásával megalapítá, s Kolosváratt az azelőtti sz. Ferenc-rend szerzeteseinek templomát s annak szomszédságában levő hajdani apáca-klastromot, melyben azon idétt csak egyetlen élemedett világtalan apáca tartózkodott, nekik átengedtetni parancsold, hogy ők ekképen ott tanodát is állítván, térítő hivatásuknak sikeresen eleget tehessenek. Báthory Istvánnak a kér. kath. hit- térítés ezen ügyesen szervezett erdélyi első megtelepítésére vonatkozó telette fontos s történelmi érdekességű szavai, latin nyelven szerkesztett teljes hitelű okmányában így hangzanak:
