Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856
14 II. Rákóczy György nem volt türelmetlen a rom. katholikusok iránt; sőt megtiltotta az új vallás terjesztését Kolos-Monostoron, Kolosvártt télhó 2-d. 1655-ben kiadott fejedelmi levelében ; mely levél csakis a katholikusok kiváltságát illető parancsot tartalmazza: igen hihető tehát, hogy már ekkor, de később még inkább Erdélyben itt-ott, habár nem saját szerzetes öltözetükben is, mutatkoztak jezsuiták; sőt Kom is Mihály Erdélyt soha el sem is hagyta, s rendi öltönyéből ki nem vetkezett. Szent-Benedeki ősi kastélyában (Belső-Szolnokmegyében) végezte be viszontagságos, életét, honnét ki-kiszáguldozott a szentségek kiszolgáltatása végett katholikus hit- társainak. I. Apafi Mihály idejében, tehát még mielőtt Erdély az osztrák uralkodásra szállott volna, a jezsuiták újból szaporodni kezdettek annyiszor elhagyni kényszerűit állomásaikon; különösen pedig ősi lakhelyükön, Kolos-Monostoron, számuk nőttön nőtt. Miután pedig Erdély I. Leopold magyar király s általa a felséges osztrák uralkodó ház védelme alá adta magát (1688 nyárelő 17-d.), a jezsuiták erdélyi ügyeire, illetőleg a katholikus szellemű intézetek- s köznevelésre boldogabb korszak vidám napjai derültek. Ugyanis, 1692-ben tavaszutó 24-dikén országos egyezmény útján, a három új vallású rendek eleve átengedték az egységhivők ó-vári tanintézetét a rom. katholikusoknak, melyet a jezsuiták nyolcvanhat évi (1607—1693.) hányattatásuk után 1693-d. évben, őszhó 10-dikén szerencsésen ismét visszanyertek, s azt 1725-ig szakadatlanúl bírták is. De ezen kornak eseményei már a második időszakba esvén, ott leend saját helyén tüzetes tárgyalásuk. 4. §. Az erdélyi jezsuiták eddigelé ismeretlen kolosvári nyomdája. Az erdélyi jezsuiták kolosvári társodájának szellemi nyilatkozatai folytán még egy nevezetes jelenség rövidre vont tárgyalását kell történelmi pennánkra vennünk; ez a nyomda. A hitújítás első évtizedeiben a két testvér Magyarhon különböző vidékein egymásra keletkeztek nyomdák, mik ez időben főleg a felvilágosodás- s műveltségterjesztésnek emeltyűkűl szolgáltak; de egyszersmind eszközlői azon elkeseredett vitáknak, melyeket a hitújított községek emberei, kiválólag pedig a protestantismusnak akkoriban fő szerepvivői a régi egyház ellen any- nyi kíméletlenséggel folytattak. Az új valláselvek hirdetői mindenütt a népre is hivatkozván, ennek értelmi öntudat- s gondolkodásra ébresztése végett, a nyomdák működtetését lényeges föladatuknak tartották. Innét érthető csak, miért ezen kornak (XYI-d. század) legtöbb nyomdája protestáns jellemű. A budai Corvin-féle nyomdának elenyészte (1473.) után, a XVI-d. században első nyomdáink az erdélyi szászok közt támadtak. A legrégibb nyom 1529-ig Nagy-Szebönbe vezet vissza. Ezt követé Brassóban Honter Jánosé (1533). A harmadik sajtóhely pedig Erdélyben Kolosvár volt, hol a Wittenbergből visszatért Heltai Gáspár létegesített egy nyomdát, melynek eddigelé legrégiebbnek ismert műve 1550-ből való, s mely saját és örökösei birtokában száz éven túl virágzott, s irodalmunkat számos becses munkákkal gazdagította. — A katholikusoknak ez időszakban csak egy sajtójok volt, az tudniillik, melyet Telegdy Miklós esztergomi nagyprépost s utóbb pécsi püspök vásárolván, Nagyszombatban állított fel, melynek első műve Telegdy egyházi beszédeinek második kötete volt, s mely e jeles férfiú halála után (1586) az esztergomi káptalané, utóbb a nagyszombati jezsuitáké, végre a múlt században a magyar királyi egyetemé lett. *) — De volt a katholikusoknak ezen kivűl még egy másik nyomdájok, és pedig a kolosvári jezsuiták által szervezve, ugyanazoknak birtokában, miként ezt t. gr. Kemény József nyomosán bebizonyította **). A tudós férfiú biztos lépteit követve, tárgyrokonságnál fogva erről akarunk mi is — habár csak ismétlőleg vagy utánzólag — néhány szóval emlékezni. Minden propagandának, következőleg a hittérítő vágynak is egyik leghathatósabb eszköze a sajtó, mely nélkül az újhitűek sem tehettek volna oly rövid idő alatt akkora foglalásokat. A nyomda nagyszerű hatását felfogták a mélyelmű jezsuiták is, különösen a már említett Posse- vin Antal, ki arra vonatkozólag így ír: „Preia nullám melius in rem, quam in Christianam Or- thodoxam religionem vindicandam ab hostibus, et inter ipsos liostes promovendam sudare possunt.“ — Hogy a buzgó jezsuita atyák, különösen erdélyi új telepükön Kolosváratt, a sajtót hittérítő magasztos céljaik sikeresítésére valóban használták, arra ha nincsenek is kézzel fogható vagy mennyiségtani alapigazságok érvényére emelkedett adataink; de nem hiányzanak oly nemű bi#) L. Az újkori magyarirodalom története. Irta Toldy Ferenc. Pest 1853. 8r. 33. 1. **) L. Uj Magyar Muzeum. 1855. Pest. 8r. VII. v. júliusi füzet. 391. lap.
