Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1856

IO Societatis Jesu dedimus, donavimus, et contulimus. Datum in arce nostra Regia Vilnensi, 12-a Maji. A. D. 1581.“ *)

A nagylelkű alapító fejedelemnek idézett latin szavaiból a következőket tisztán megértjük:

a) minő fontos okok s magasztos cél bírta őt a szent társulatnak Erdélybe telepítésére; b) mi módon foganatosította szándékát; c) minő helyet s mily adományokkal jelölt ki az első jezsuita-telepnek Kolosváratt; d) mily díszpolcra kívánta, mint zsenge ültetvényt, emelni a kolosvári katho- likus tanintézetet, melyben a pályavégzett jeles magyar ifjú, szoros tan vizsgák után, babéros, mesteri, sőt tudori rangot is nyerhessen; e) végül, jövendőjét örök időre biztosítani óhajtván, minő létalapot jelölt ki a munkás társulatnak.

Oszhó első napján Leleszi János magyar jezsuita, tiz lengyel társával Kolosvárra érkezvén, Báthory Kristóf által szívesen fogadtatott. Eleinte (az 1581-ben kelt alapító oklevél ideje előtt, 1579-ben) a hajdani sz. Benedek-rend szerzeteseinek kolos-monostori üres zárdájában nyertek lakást, hol Vangrovicz Jakab intézte a társoda ügyeit, a. krakai állomásáról ide költözött O de scaii Alajos latinál, Leleszi János pedig hihetőleg magyarúl kezdtek a katholikus hívekhez szónokolni. Hogy a nemzet nyelvét nem értő többi rendtársaknak üdvös működéseikben mily roppant akadálylyal kelle megktizdeniök, nem nehéz belátni. — A társoda (Collegium) legott kezdetben tanodákat akart szervezni áj lakhelyén; de ennek távolsága miatt a várostól, jobbnak látta szándékának valósítását azon időre halasztani, midőn magában a városban kényelmesb helyiségre teendhet szert.

3. §. A tanintézet viszontagságai.

A íennidézett királyi okiratban kijelelt farkas-utcai helyiség mind a szerzetes társoda, mind pedig a tanodák célszerű elrendezése végett kellőleg s gyorsan átalakíttatván, az áj gyarmat a kolos-monostori zárdából rögtön átköltözött, s azt megszállván, nagyhatásá működését erélyesen megkezdette (1581. tavaszhóban). A fiatal intézet első életnyilatkozatairól 1585-ig emlékeink hallgatnak. De ezen évről biztos értesítések nyomán tudjuk, miszerint ezidétt a fő-tanintézet szép reményekkel biztatólag, virágzásnak indáit, s benne a bölcsészet s hittudományok egyes szakaszai alaposan kezdtek tárgyaltatni, s a társoda szerzetes tagjainak száma ekkor már harmincra szaporodott. Azonban csakhamar két sályos csapás érzékenyen sájtá a bő áldással kecsegtető tanintézetet. Az 1586-ban dühöngött mirígyhalál, dacára annak, hogy a/ szerzetes személyzet előle a kolos-monostori zárdába menekült, belőle tizennyolc munkás tagot elragadott. Ezt nyomban követé a gyászhír, mely minden jók keblét fájdalommal tölté el, tudniillik a nagylelkű pártfogónak, Báthory Istvánnak, 1586-ban, telelő 13-kán, Grodnón történt halála. — Mily édes gonddal s mekkora vallásos buzgalommal csiiggött a jó tettekben megdicsőült Maecenasnak lelke az erdélyi jezsuiták ügyén s jövendőjén, azt végrendeletének egyik fényszakasza kiáltólag tanúsítja. Az érdekes helyet itt adjuk eredeti szövegéből: „Ad Te, Nepos Charissime! Sigismunde Báthory, redeo;

Tibi in primis Collegium Claudiopolitanum

........lego et committo, quod Pater tuus et ego fundavi

mus propriis ex facultatibus nostris, sine cuiusquam iniuria. Quod memoratum Collegium ita tuearis et defendas, quatenus animae Tuae patriaeque, cui praees, salus Tibi curae est. Non dee- runt, putaram, tales Colosvarienses, qui eos (Jesuitas) eversos velint; favebunt iis Senatores omnes Tűi, Calvinistae et Lutherani. Non deerunt opportunitati juvenes et aulici Personae Tuae pari- ter haeretici, qui Tibi adulantes procaciter in eos (Jesuitas) invehentes animum Tuum in trans- versum rapient; séd si vives, facillime omnibus sola Constantia resistes, et fervore zeloque pietatis, quae ad omnia utilis est, Deo atque hominibus magis magisque contestato. 0 utinam etiam atque etiam potuissem vei in hoc solum meae erga Te, Charissime Nepos! pietati satisfacere, ut si non omnes, saltem paucos Tibi intimos Consiliarios Catliolicos, eosque pios dare potuissem, Tibi certe or- namento, mihi authoritati securitatique fuissent. Séd ea est Tibi temporis et morum, proli dolor! perversitas, ut onmes declinaverint adeo, ut non sit, qui faciat bonum, non est usque ad unum, variis imbuti haeresibus atheismum spirent, et minantur plerique. Jam quo difficilior igitur Tibi, Charissime Mi Nepos! instet concertatio: eo magis magisque Tibi restabit laus et praemium sempi- •*)

•*) Ezen okmányt egész terjedelmében olv. Kaprinainál: Hungar. Diplom. I. 41. lap. — A beiktatási parancsot pedig Szegedinél: Decret, et Vitae Regum Hungar: 383. 1.