Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1854
— 13 — bol: Inter euras intercurrentes Meditationes 1714-bdl, és Antidota Melancholiae, 1722-ből.— Sztra- kos Albert nógrádi plébánostól bírjuk a „Vasban vert rabnak bús elmével fáradva versekben vett Sétálását,“ a Munkácsban szerzett versek harmadik füzetéből fordítva „Salioetum Heliconis‘- czím alatt (Buda, 1725. 4. r.)“ — Hősünk lángelméje termékeit igy sorolja el a nagy tudományé és vasszorgalmú Toldy Ferencz. „A magyar nyelv és irodalom kézikönyvének első kötetében 27*—7!) lapokon. Koháry századának dísze, királya- és nemzetének büszkesége, dicsősége és koszorús kedvelte volt. A legtisztább öntudat remeke, a küzdés és munka élőképe volt. Ily emberek átmenete az életen olyan, mint a nyár melege s a nap hév súgóira. Eletet ad, sugarakat kölcsönöz, növeszt és áldást szór. Nyoma még akkor is fömnarad. mikor k' • bb emberek, fénvtel nebb idők jőnek. Jelleme azon ritka szövetek egyikéből készült, melyek az utolsó‘szálig megtartják alapszínüket. Lelki nagysága oly igéző erővel bír. mely előtt magasztos tisztelettel hajol meg minden nemesebb érzető. Fő jellemvonása volt a legszigorúbb igazságszeretet, mely közmondássá vált. Eskühív a halállal szemközt is. Onérző kevélység, nagylelkű pazarlás nélkül. Szeréin-, ruházatában egyszerű. Termete közép. Arczán, mely férfiúi szépséggel teljes volt. tiszteletet gerjesztő méltóság ült Emlékezőtehetsége nagy és hű. még hajlott korában is. Vasakaratát — a mindig szabadot és szolgaikig bókolni nem tudót — dölyíös kínzóinak megfeszített ereje sem hajthatta meg. Föltételeiben ingatlan volt. mint ama partok kősziklái, melyek ellen megtörik a tenger habja. Kohárv liarcz- és békidőn egyiránt nagy vala. A szerencse őt (‘1 nem ragadói. sem hiúvá nem tette; de szenvedései kíntengerében sem volt gyáva. IIv dicső polgárok magas homlokáról sugárzik alá a nemzetek di< sősége! Illő, méltó, hogy az apa gyermekét, a tanár tanítványát elvezesse az ily valódi nagyok sírjához s ott a megszentelt hamvak fölött oltsa be a fogékony ifjú kebelbe a szűz erényt — az Isten, hon és király iránt tartozó tiszteletet, hűséget, engedelmességet, szeretetni. miszerint az ifjú, a férfiú és az agg szíve és lelke minden erejével e háromságon függjön; mert mindaz. mit az ó világ és az uj nagynak nevez, csak ily magasztos erény kútfejéből származhatott. Kohárv! tetteid emléke áldásként ragvog át a késő utókorra, s századok múltával is lángra gyúlasztja nemzeted kebelét, mint a marnthoni győzők emléke Athenae gyermekeiét: „mert, az író szerint, ki harczolt, veszélyeztetett és szenvedő: az dicsőség nélkül nem maradhatott; s a legparányibb hazai dicsőség, a legtemérdekebb idegennél, unokákban lángot gerjeszteni, többet ér!‘‘ » tolgynmasiiuni hitszónok, vallás-, földrajz- és történelemtanár.
