Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1854
— 11 — Koháry minden erejével törekedett magát a benne helyezett magas bizalomra méltóvá tenni. „Mi gyönyörűség lehet, mond egy alkalommal, ha magát Rákóezy Magyarország fejedelmévé teendi, miután mindezen dicsőségeket csak hona Ínségén s egy vele rokon nép vérével szerezheti meg. Nem borzad-e hazája romlásán emelkedni oly fénytetőre, hol nem lehet maradandó; mert királyi hatalomnak csak törvény adhat állandóságot, erőszakos bitorlás nem. Emlékezzék Rákóezy őseire, emlékezzék mivé Ion Tököli egykori rémítő hatalma? Azon Isten, kinek őrszemei századok óta függnek csodatéve e harezok vészeitől szakadatlan hányatott hazán, nem fogja boszúlatlanul nézni az ártatlanul kiontott polgári vért; nem azt, mint pusztíttatnak vétektől fertőzött kezek által, még az oly tisztelendő helyek is, melyeket ima és vallási szertartások szenteltek meg. Bizonyára egykor rettentő számvetésre fog vonatni az, ki mindezeknek oka volt. Hagyja magát Rákóezy a hazafiáság szent érzelmeitől ihletni; tegyen le fellengő képzelmeiről Magyarország koronája bírhatása iránt; álljon azokra, miket ész és polgári hűség tanácslanak; fogadja el a királytól ajánlott békepontokat, kivel most, midőn háromféle bábon! által nyugtala- níttatik, nem leszen nehéz kedvező egyezésekre lépni. Itt az időpont, a legjobb alkalom, melyet ha használatlanul hagyand: félő, hogy egykor, midőn késő leszen, meg ne bánjon.“ A honfiszívből ömlő szózat a pusztában kiáltónak szava volt! mert ez idő alatt, kitelvén a fegyvernyugvás ideje, Kassa, Eperjes, Eger meghódoltak Rákóezy fegyvereinek. Bercsényi tehát, ki különben is a ministertanács s általában a németek ellen gyűlölettel viselteték, oly túlzó lett követeléseiben e), hogy Koháry kénytelen volt eredmény nélkül távozni Selmeczről. De a forradalom árja is sokkal rohanóbb volt, hogy sem a nép dühét a diadal, bár pillanatnyi diadal napjaiban ki lehetett volna engesztelni. Elvált tehát a nemzettest egy része fejétől, önkeble ellen dühöngve kardot emelt mind a két rész, s azok villanásától megrezzenve tovaszállt az óhajtott béke angyala. Leopold 1705. máj. 5. őseihez költözött, a belháboril terheit fiára, a szelídlelkű I. Józsefre hagyván. Dúlt a vihar és háború, az átkos pártviszály daemona rágódott a nemzet életfáján! S miután a dunáninneni részek majd egészen Rákóezy hatalmába estek, ki Koháry birtokait Tökö- lihez hasonlókig pusztíttatá, a megfáradt ősz bajnok Budára, a Vízivárosba vonult, itt töltvén kénytelen nyugalma napjait. — József atyjáéhoz hasonló bizalommal viseltetvén Koháry iránt, őt 1707. főtábornoki helytartóvá, 1711. Honiban örökös foispáni ranggal diszesítette. Szerénysége, tudománya által a köztisztelet és szeretet tárgya volt. III. Károly 1712. elpusztított uradalmai tekintetéből élete fogytáig egész fizetésével nyugalmazta. Az 1714. liongyülésen oct. 8. v. b. titkos tanácsosi hivatallal tiszteié meg; dec. 8. pedig a nádori méltóságra emelt Pálffy Miklós helyébe országbírójává nevezte az érdemdús Koháryt; s mivel Egernél jobbjában a csont darabokra zúzatott: az 1715. 29. tezik renddé, mikép neve egy hold-alakú ezüstlemezre metszetvén, azt saját kezeirása gyanánt törvényes érvényességgel használhassa. így juta a czímek, kitüntetések után soha nem sóvárgott férfiú az alkirályi méltóság után első hivatalra, egyedül erénye, hűsége, állhatatossága, hadi és polgári pályán szerzett bokros érdemei által! — e) Bercsényi kivánatai ezek voltak: I. az 1687. orszápgyülés végzései eltöröltetvén, a nemzet szabadon választhassa királyait. II. Erdély Rákóczynak adassék úgy. hogy a magyar királynak hiíségesküt mondjon. III. Eszterházy Pál helyett Bercsényi legyen nádorrá. IV. Mind a katonai. mind a polgári hivatalok Magyar- országon kizárólag magyaroknak adassanak. V. A protestánsoktól elvett templomok visszaadassanak s vallásukat szabadon gyakorolhassák. VI. A jezsuiták száműzessenek. VII. Az arany hulla 31-ik czikkének záradéka hajdani erejébe visszahelyheztessék.
