Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853
10 — A tudományok újjászületésének nagyszerű munkájában, mint tényező, nem működött nemzetünk. Középkori tudományos intézeteink, nem lévén vezérfáklyái az értelmiségnek a magyar hazában, fensőbb műveltségre törő honfiainkat ki nem elégíthették. Innét támadt azon kora megszokás, meglátogatni a külföldet. Leginkább Olasz- és Némethon lőnek ez időtájatt a bővebb ismeretszerzés célpontjai. Itt ismerkedhettek meg azon kor első szótárszerkesztőivel: Perottus ') és még inkább Dasypodiussal2); mely utóbbi, a szótári rendezetre nézve, több vagy kevesebb változattal, s majd közvetve, majd közvetlenül, a sáros-pataki legújabb szótárig 3), példány nyá- vált úgy, hogy tárgyalt időszakunk szótárirói, csak mint utándolgozók — s nem új rendszerek megalapítói — vonják magokra figyelmünket. * * * A hozzánk közelebb eső három utolsó századból három jeles szótáriró igényel különös figyelmet s kiérdemlett méltánylatot: Szenei Molnár Albert, Páriz-Pápai Ferenc, és Márton József. — Molnár Albert, ki szótárszerkesztményében Dasypodius nyomán jár, — ennél néhutt lazábban, sőt némileg Páriz-Pápai is, — régi és ujabbkori szótárirodalmunk célpontján áll. Molnár Albert, ihletve a nemzetnek nyelvben nyilvánuló szellemétől, kezde- ményzőleg s messzeható erővel legnagyobb szorgalmát egy latin-görög-magyar és magyar-latin szótár szerkesztésére forditá 4), melynek utóbbi részét is megtoldá később göröggel, bővitvén egyszersmind a magyarszók halmazát. Ezen szótár még mai napig nélkülözhetlen kiegészitője minden magyar nyelvész könyvtárának, a mi — úgy liiszszük — becsének elég tanúsága. E szótár megjelenése után egy századdal, Beer Kristóf által a német szavakkal megtoldva adatott ki 5). — A humanismus barátai vezércsillag gyanánt üdvözlék Molnár szótárát, mely a classikusok körűi előforduló szavak magyar értelmezésénél fogva betűsoros értelmező dolgozat. Hogy e szótár közkedvességű jelenet volt nemzeti irodalmunkban, számos kiadásai 6) eléggé bizonyítják. Nem említve ezután a közforgalomból eltűnt phraseologiákat és synonimiáhat, a XVIH-d. század elején, mint új tünemény, lépett fel e téren a vasszorgalmu Páriz-Pápai Ferenc 7) Molnárénál teljesebb szótárt nyújtott ugyan ő betűsoros értelmező modorban; de szerkesztménye szintén azon szókönyveink közé tartozik, melyekre vonatkozólag az akadémia nagyérdemű elnöke ') L. Cornucopiae, sive lingvae latinae commentarii diligentissime recogniti, atque ex archctypo emendati. — A kolosvári lyceumi könyvtár példányának colophonja így hangzik: „Venetiis, in aedibus Aldi, et Andreae soceri. M.D.Xm. Mense Novembri-“ Tehát a nagyhírű Aldus Manutiusnak, kinek a classika literatura felüdítése körül érdemei halhatlanok, kiadása. — Curiosumként ide jegyzem azon kézirati egypár sort, mely példányunk elülső táblájának belső lapján áll: „Emi liunc librum die Veneris ante Viti et Modeşti, anno Domini 1521. a magistris ad sanctum Petrum, floreno in auro.-) L. Lexicon graeco-latinum, in usum juventutis stb. Opera Petri Dasypodii. Könyvtárunk a deák-német s német- deák szerkeszlmény példányát birja; de elülhátul csonka lévén, kiadási helyét s idejét nem tudhatjuk. 3) L. Latin-magyar szótár, iskolai használatra. Több tiszttársak közremunkálásával szerkesztették D. Soltész János és Bakó Dániel oktatók. Sáros-Patakon. 1845. 8r. 4) L. Lexicon Latino-Graeco-Ungaricum et Ungarico-Latinum. Francofurti. 1604. —V. ö. Pesti Napló. 1854. év. 1255. sz. „Jeles Íróink csarnoka.“ 5) L. Dictionarium cpiadrilingve Latino-Ungarico-Graeco-Germanicum. Joann. Christoph. Beer. Noritergae. 1708. — Y. ö. Pesti Napló idézett számát. °) Ilanoviae. 1611. — Norimbergae. 1644. — Francofurti. 1645. 7) L. Dictionarium Latino-Hungaricum. Leutschoviae. 1708.
