Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853

— 23 —

Caput.

WIIT. 9.; fructus ocuiis ex aliqua re capere, valaminek látásában gyönyörködni (valamin szemeit éldelegve jártatni, v. legeltetni), Will. 11.; dolores rupere, fájdalmat érezni, XXV. 22. — 3) elfogad, elvesz, kap, nyer pl. szolgálatjutalmat: nihil de republica, praeter <1toriam, capere, a dicsőségen kivül egyebet a köztársaságtól nem húzni, XV. 3.; capere honores, hivatalokat elfogadni, XXV. 6.; capere divitias, gazdagsághoz jutni, XXV. 7.; honores capere, hivatalokat viselni, XXV. 18.; summos magistratus cepit, fohivatalokat viselt, XIX. 1.; capere imperia, a főhatalmat bitorolni, XXL 3.; quinque latenta vertig alis capiebat, öt talentumnyi jövedelmet húzott, VII. 9. — 4) foglal: locum editam capere, magasabb helyet foglalni el, XVII. 6.; mágnás praedas capii, sok martalékot összeragadoz, XIV. 10.; capere urban, elfoglalni (kivíni) a várost, XV. 5.; ca.dra hostium capit, az ellentábort elfoglalja, V. 2.; IX. 4.; XIV. 6.; foglyul ejteni, IV. 2.; VII. 9.; neminem perfidia reperat, árulással senkit meg nem csalt vala, XIV. 11. Szenve döleg: capi hello, a háborúban elfogatni, XXI. 3.—

5) Átv. ért. megvesz, elkábít, elszédít, azaz: a) megnyer, lekötelez, elbájol, magához édesít (valakit): capere humanitate, kedveltetö viseletével magához édesíteni, VII. 9.; captvs adolesccntis cl hvmani- tate et doctrina, elkapatott (elbújoltatott) az ifjú ember műveltsége és tudománya által, XXV. 4.; caplus mizericordia, megesvén szive (~ megsajnálván), II. 8. — b) árul, elárul, megcsal, rászed, meglep: secunda fortuna adversariorum capi, az ellenség szerencséje által meglepetni, I. 2.; capi doh, kelepcébe esni, XIV. 10.; simulata amiciţia caplus est, színlett barátsággal reászedetett, XIV. 11.; consilia capere, eszes tervvel megcsalni, XIV. 11.; consilio capi, csellel megkeríttetni, XVIII. 5.

Caput, itis, fn kn. l)fü, fej, VII. 10.; XV. 10. — 2) élet, lét, a) természeti: capitis periculum, életveszély, XIII. 4.; capitis damnare, halálra (életvesztésre) Ítélni, IV. 3.; VII. 4.; XVIII. 5. — b) polgári, vagyis azon jogok s hasznok, melyekkel valamely szabad polgár él: innét capitis damnare, annyi mint ezen jogok elvesztésére kárhoztatni (tehát nem mindig: h a 1 á 1 r a ítélni), XIX. 3.; capitis judicium, főbenjáró per, XV. 8.; causam capitis dicere, főbenjáró vád ellen védelmezni magát, XI. 3.; capitis accusari, főbenjáró perbe idéztetni (fogatni); capitis absolvi, haláltól feloldoztatni (felmentetni), I. 7. IV. 1.

« O ü

Carco, ui, itum, ere, k. 1) ment, szabad (valamitől), tárgyas hat. e. vonz: suspicione carere,

Cliitou.

a gyanútól mentnek lenni, IV. 3. — 2) nem bir, nincs, nélkülöz: erűt inter eos dignilale regia, quamris ca- rebat nomine, elüttök királyi tekintélylyel bírt, ámbár címe nem vala, I. 2.; amicorum facullatibus caruit, barátinak javait nélkülözé, XV. 3.; facile carere, könnyen nélkülözni, XIX. 1. — 3) nélkülöz (kényszerülve valamit): exul patria carere, száműzetve hazáján kivül élni, XVI. 5.

Castrum, i, fn. kn megerősített hely, erősség, erösitvény, vár; t. castra, orum, tábor, XV. 5.; castra facere v. ponere, tábort ütni (tábort szegezni, valaki ellen), I. 5. XXIII, o.; castra movere, a tábort járatni v. megindítani, XIV. 8.; XVIII. 12.; in castra proficisci, háborúba menni, VXIII. 2.; castra alicujus sequi, valakinek táborát követni (a táborban vitézkedni), XVIV. 1.; XXV. 7.; iuxla hősies castra habere nautica, hajóhaddal az ellenség közelében táborozni, VII. 8.

Casus, us, fn. hn. 1) esés, elesés (a csatában) : hujus casu aliquant um retardati sunt Boeotii, eleste valamennyire késleltette a boeotusokat, XV. 9. — 2) baleset, szerencsétlenség, VII. 6. — 3) eset, történet, szerencse, sors; íz: balese- t e k, XXV. 9.; casus adversi, balesetek; casus secundi, kedvező esetek, XIV. 5.; casus mirabües, csodálatos események, XX. 5. — C isu ~ esetleg, történetesen, vaktában, véletlenül; casu accidit, egykor történetesen, XXIII. 12.

— O

Cedo, cessi, cesşum, ere, k. 1) enged, kitér, eltávozik, kimozdul, odábbmegy, Italia cesserat, Itáliából eltávozott, XXV. 9.; loco cedere, helyből kimozdulni, XII. 1.; hosti cedere, az ellenség elöl hátrálni, XXII. 1. — 2) Átv. ért. a) alkalmazza in agát (valamihez), enged (a körülményeknek, az erőhatalomnak): cedere invidiae, az irigykedést tűrni, V. 3.; non cedere máj orum natu auctorilati, megvetni az öregebbek példáját, XIII. 3.; cedere, magát megadni, hódolni, meghódolni, III. 1. — b) enged (valakinek elsőbbséget), fel nem tesz, ki nem köt (valakivel): nulla in re cedere, mindenben feltenni (v. semmiben sem lenni alábbvalónak), XII. 2. — c) jól üt ki, jól foly, sükerül: prospere cesserunt, jól ütöttek ki; cedit prospere, jól foly, XIV. 1.

Cimon, onts, In hn. (Ki>cov), Miltiades fia, atlie- naei hadfönök; Themistocles után lépett közhivatalba. A perzsák elleni háborút, az athenaeiek szerencséjére, elhalasztotta. Kr. e. 409. é. a perzsákon egy tengeri és szárazföldi csatát nyert Eurymodon folyónál, s birtokába ejté thraciai Chersonesust. Kr. e. 408. é. Atheuaenek