Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1853

- 18 —

részletekbe — a temekirók nagyobb száma miatt — mélyebben bocsátkoznunk nem lehetett. A szótárt célszerűleg kezelni az ifjú már Comeliusnál megtanulta; a nyelv szellemét, fő sajátságait tiszta eszével elleste; s ha nem is teljesen, de korához képest kellőleg felfogta. Most tehát haladás eszközlése végett magasb álláspontra vezettetik. A járszalagtól különösen az által függetleníti őt az általános szótár, hogy a remekírók egyszerűen könnyű helyeinek eredeti szövegét ridegen adja elébe, annak hű visszaadását saját anyanyelvén, magára az ifjúra bízván. De, hogy itt is eltávolíttassák minden tévely vagy homály, gondjuk volt a szerkesztőknek a kétkedve habozó ifjúságot a bonyolultabb vagy szójáratos mondatokat tartalmazó helyek göröngyein kézen vezetni.

Ezekben tükröződik vissza mindkét szótárunknak kicsibe foglat tiszta jellemképe, mi egy úttal a két szótár közti határvonalt is világosan kijelöli.

Itt kellene most adnunk a szemelvényeket mindkét szótárunkból: de, mielőtt ezt tennők, mint zárszó, álljon itt bizodalmas közeledésünk a nagyérdemű közoktatási testületekhez.

5. §. Felhívás.

Értekezésünk folyamán körrajzát akarók adni latin-magyar szótárirodalmunknak, beléfoglal- va ennek újabb mozgalmait is. Kijelölők a viszonyokat, melyek közt nemzeti irodalmunk ezen ága, nyelvünk hátránya nélkül, pangásban tovább nem maradhat, már csak azon kitűnő tekintetnél fogva sem; mert a szótárakat tartjuk azon vezetőknek, melyeken magokból nyelvünk kiapadhatlan aknáiból kifejtett, s általános érvényre jutott újabb, vagy ó, de felélesztett s közforgalomba indított szavaink, az ifjú nemzedék, mint közeg által, leggyorsabban közkincseivé válhatnak a nemzetnek. Ez azonban bár elutasíthatlan, de csak másodrangu cél. Fő célunk szótáraink szerkesztésében, a classikai irodalom alaposb tanulmányozásának emelése volt. Mennyire járultunk e fontos ügyhez, mint jelen irodalmi vállalatunk kitűzött céljához, azt a szakértőnek csak szemelvényeink áttekintéséből sem leend nehéz belátni. Azonban minden eddigi törekvésünk csak rideg kézirat. Mi hogy a hazai értelmiségnek és tanodának közvagyonává válhassék, s mint ilyen a nemzeti közműveltségnek kamatozhasson, leginkább a közoktatási nagyérdemű testületek szíves részvéte s meleg- pártolásától függ.

Önökliez fordulunk tehát, nemes hazafiak! keblünk teljes bizodalmával; hisz Önök azok, kik velünk együtt a birodalmi tanrendszerterv keresztülvitelére, mint a végrehajtó hatalomnak e részben osztályosai, hivatvák. Hajtsák Önök végre, hogy a tanrendszertervben nyíltan bevallott e. gyik sarkelv, a human is mus, a magyar tanuló ifjúság körében a latin remekírók tanulmányozását vérbeliatólag eszközölje. Minthogy pedig a ki a célt akarja, az ahhoz elsegítő eszközöket sem nélkülözheti: tisztelettel esedezünk Önöknek, nemes hazafiak! kegyeskedjenek vállalatunknak az űtat egyengetni, miszerint az, ha majd létre kel, a szíves fogadtatás üdvözletével találkozliassék.

A magyar fajnak saját nemzeti irodalma iránti hajlamát, részvétét — hogy a XVI-d. századból ne említsünk nagyszerű példákat, — napjaink is fényesen igazolják. Felhagyunk tehát minden további buzdító szóval; mert bizonyosnak hiszszük, hogy a műveltség szent ügye, a honfias érzelem hevétől ápolva, nem engedendi kézirati szótárainkat az élettelen irományok tömkelegében senyvedni.

Záradékul, a „Rövidítések“ előrebocsátásával, álljanak itt az Ígért szemelvények a következő rovatok alatt: I. Mutatvány egy latin-magyar kéziszótárból Cornelius Nepos életrajzaihoz. —

II. Mutatvány egy hit in-magyar általános kéziszótárból. Ez utóbbiban foglaltak is értekezőnek szer- kesztményéből szakasztattak ki, a nyelv egyöntetűségének tekintetéből.