Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852

17

2. * háromféle fordul elő, úgymint pontos (i), pontalan (»), és //; ez utóbbi két ponttal vagy a nélkül, mint: fugi er unt, consilio, legitthna, Assya, elemosiniis, verasciter, dominyo, ymo, pyetate stb. ')

3. u helyett néha o áll, mint: ex obropto (ex abrupto); guttor (guttur); volgariter (vulga- riter); in mondo (in mundo); jocundum (jucundum) stb. — De néha megfordítva

4. o helyett ?/, mint in suo scutu (in suo scuto); amonitu (admonito); nepus (nepos); embiüa (embola); ex condictu (ex condicto); mi a magyar nyelvjárásokra viszi figyelmünket: csoda = csuda; mocsok=mucsok; orvosság=uruság(Székelyfoldön);fojt=fujt; mert: fú=spirat; fú-+-ít=expirarefacit;stb.

II. Mássalhangzók.

1. A hehezet, vagy gyenge torokszellet (A) gyakori alkalmaztatása , valamint ösnyelvünkben: úgy krónikánk deák szövegében is nagy szerepet játszott; pl. thabemaculum, archanum, michi, pro nichilo, habunde, habundarent, habundanter, cohercerent, hostia (= ostia, az ostium, «V, szóból), cathenatis. — Többször azonban elhagyatott, mint: in Ebreo (in Hebraeo); erbis (lierbis); yspania (Hispánia); exalauit (exhalauit); immdinum (hirundinum) garrulitate; ebdomadas (hebdomadas); yemali (hiemali); ympnis (hymnis); abenas (habenas), edos (haedos v. hoedos). — Nyelvünkben a h gyenge torokszelletnek utolsó nyomai a NVT-d. században mutatkoznak * 2).

2. t helyett ott, hol az utána álló í-t közvetlen önhangzó követi, szélűben c használtatik, mint: eleccio (electio); inicium (initíum); generáció (generatio); pocius (potius); tercius (tertius) stb.

3. Figyelmünket kizárólag a p mássalhangzó vonja magára , mely azon szókban, hol a mai helyesírás szerint m és m; m é n; m és t közvetlenül érintkeznek, krónikásunk által ezek közé helyezve jelenik meg; mire számos példa ajánlkozik, mint: assumpmere (assiunere); cum alumpnis (cum alumnis); sumpma (summa); sumpmatim (summatim); solempnis (solemnis); contempnebat (contemnebat); colmnpne (columnae); sompnum (somnum); dampni (damni); ad ampnem (ad amnern); erumpnis (aerumnis); ympnis (hymnis); attemptaret (attentarét.) Egyszer így is: Sampson (Samson, h.)

Krónikánk helyesirását tekintve, ennek gyarlóságaihoz számíthatók a következők: Assya (Asia); Affrica (Africa); aieris (aeris); legittima (legitima); opida (oppida); anchelitus (anhelitus); quociensque (quotiesque); decolauemnt (decollauenuit); nepliando (nefando); de gentaculis (de ien- taculis); cissrnn (scissmn) est; efferbesceret (effervesceret); fícmentis (figmentis); velud (velut); obro- brium (opprobrium); emplaustnun (emplastnun); cimiteria (cemeteria); verasciter (veraciter; talán amaz helyesebb: vera-f-scite=rverasciter); elemosiniis (eleemosynis).

Nyelvtan-elleni vétségei: fugierunt (fugerunt); fluvius discun-ens tam paruissimus, quod

......

(flu

uius discurrens tam parvus, ut.......vagy: fluvius discmrens minimus adeo, ut........); resisterat

(

restiterat); residisse (resedisse); retradidit (reddidit); redimerunt (redemerunt); supersidimus (super- sedemus); corrupuit (corrupit v. corripuit); exiebant (exibant).

Végül, szokatlan: omnem homagionem (omne homagium, h.)

Hiba: expanauit (expugnauit, h.)

A sokszor előforduló aput (—apud); továbbá: fícmentis (figmentis); velud (velut); és obro- brium (opprobrium, h.); azt sejtetik velünk, hogy krónikánk irója németajkú volt.

10. §. Krónikánk Írásának külső mibenléte.

Krónikánk korának meghatározására szolgáljanak még e tekintetek:

1. Koriratunk anyaga papiros. Vizjegyét ki nem vehetvén, gyárának lielyétmeg nem határozhatom.

ti L. Baring: 1. c. ppag. 175. 176. §. XVII.; pag. 179. §. XXVI. — Gatterer: 1. c. ppag. 13. 14. 15. §. 18.

2) L. Toldy: A magyar nemz. irodalom története. Másod, javított kiadás. Pesten, 1852. II. 118. 1.

3