Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852
14 — dási teljedelem, sem több történeti tárgyra nézve, nem rokon. Es így krónikánkat csak ama bárom korirattal tekinthetjük párhuzamban. Lássuk tehát a bún történeteket. 2. Krónikánk a hún történetek elejét, miként a hiányzó öt levél után sejthető, Túróéinál terjedelmesben adja, s az események elbeszélésében kizárólag vele rokon; de a betiiszerínti szövegre nézve tőle sokban eltávozik. Mindjárt a Il-d. Fej. elején bele vegyül szerkesztőnk, Túróéin kivííl, a pozsonyi és budai koriratok szövegébe is, s egyikből a másikba szőkéi, úgy azonban, hogy sok helyt egyes eltérései, szóváltoztatásai, s egyedül neki sajátos mondatai által eredetiként tűnik fel. A tulajdon nevek írására nézve, főleg a pozsonyitól áll távol. 3. A vezérek krónikájának legott elején elmarad koriratunktól a Pozsonyi Krónika, s vele többé jelentesebben nem is érintkezik. E szakaszt szerkesztőnk, Turóci és a Budai Krónika szerint, az eddigi modorban adja. Egyikből a másikba Csap, szókat tesz át, mondatokat forgat fel, fejezeteket olvaszt össze, vagy cserél fel; mindezt azonban a szöveg érteményének csorbulása nélkül. 4. Krónikánk, a királyok alatt történt magyar dolgokat, hasonlókig Turóci és a Budai Krónika szerint adja; hol egyik, hol másikhoz tartván erősben. így, sz. István halálát inkább a budai szerint adja; de némi változtatással. Péter országlatának rajzában is jobban a budaihoz tart; néhány levéllel később azonban, a kettővel egyez; majd Túróéival olvad össze. I. Endre halála után, a lierczegek (Gyéza, László és Salamon) pártviszályainak rajzában, szövegre nézve, Turóci mellett, a budaival is egyez: de a szakok felforgatott rendjére nézve ettől eltérvén, amazzal tart, valamint sz. László történetének végszakaira nézve is, melyek a budaiban hiányzanak. Kálmántól pedig, II. Gyéza haláláig — a budainak rövid és meddő szövegét teljesen elvetvén, — Turócit adja. Míg végre III. Istvántól végig, a kettővel egyenlépésttartva, beszéli el az eseményeket. 5. Minthogy pedig krónikánk azon fejezetekben is (II. István, II. vagy vak Béla, TL Gyéza), melyekben — a budai teljes félretételével — Túróéihoz tapad, ettől gyakran eltér, s különösen nálánál ittott rövidebb szöveget ad: önkényt következik, miszerint köriratunk szerkesztője előtt, a Bécsi és Budai Krónikákon kivííl, még egy harmadiknak is kellett fekünnie azon számosak közöl, melyekről a Képes Krónika szerkesztője írja: „Codices quidam, alii scriptores, antiqui libri de gestis hungarorum“ '), s melyekre Zsigmond is vonatkozik második törvénykönyve előszavában (1404.), mondván: „retroactis temporibus, prout in chronicis legitur hungarorum“2). A mondottakból önkényt foly, hogy codexünk krónikája egyéb korirataink általános jellegével bir, tudniillik: fércmü, vagy — szebben mondva — legrégibb történetirataink nyomán ösz- szeállított dolgozat. Azon kérdésnek, hogy minő krónikákból aggattatott össze, alapos megoldása nagyobb avatottságot, s a történeti kútfők régi példányainak nagyobb számbani kéznél-lételét igényli, mint a mennyivel jelen sorok Írója élhetett. Különben is, terének szűk köre miatt, neki a tisztes régiséget csak fő vonalaiban felmutatni lehetett czélja. Szinte nem könnyebb feladat, azon kérdésekre megfelelni: ki és mikor szerkeszté? miután, a mű erősen csonka lévén, a két kérdés eldöntésére vonatkozó szó, betű vagy számjegy de csak egy vonalnyi sincs sehol az egészben. Itt azonban a megközelítő felelethez elsegit bennünket a krónika szövege, s húsának belső s külső mibenléte. Mint magyar dolgokat tárgyazó műben, természetesen, sok a tiszta magyar szó; a szöveg nyelve pedig deák lévén, szükség: hogy mind a két nyelv írásának külső s belső mibenlétét, krónikánkra viszonyítva, kimutassuk, s így ennek nyelvállapotából korára következtessünk. *) Tcldy: A magyar nemz. irodai, története. Második javított kiadás. Pesten, 1852. 8r. I. köt. 82. 1. — 2) L. az i. m. 162. 1.
