Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852

igénybe. Míg a polgárisuk Europa csinosuk nemzetei, saját multjok érdekességein túlteijeszkedve, a classikai kor maradványait is buvárlatuk körébe vonják, s e célra szakférfiakat államköltségen más világrészekbe útaztatnak: addig mi, ázsiai indolentiánk, vagy az olasz „édes semmit-nemtevés“ máko- nyától elkábitva, veszni engedjük régi dicsőségünk porladó zó gyémántköveit? Avagy azért emelé a nemzet, amott a hon szivében, méltóságához illő fény s nagyszerűségben a múzeumot, hogy üres volta s belpusztasága némán szóljon a kicsinylő külföldnek aluszékonyságunk s haláldermedtséglinkről? Bizony ideje, hogy ébredezzünk. Az eszme, melynek megvalósítására akadémiánk a nemzet értelmiségét megnyerni törekszik, nem új, nem hallatlan. Már a mult században foglalkodtatá az fajtánk erősb szellemeinek tudománysovár lelkét. Különösen e célra alakult Erdélyben, 1791-ben, a régi kéziratok társasága '), mely e régiségekben hihetetlen gazdag honnak becses ereklyéit halomra gyűjteni kivánta. A hosszabb életre méltó társulat feloszlott, s a lelkes ősök hangyaszorgalmú gyűjteményei szerte szállottak, mint őszi fáknak sárga lombjai a nagy viharban, — ki tudja, talán lelketlen, vagy legalább is gondatlan utódok mestergerendáira, méla búban várván az izzókemencére, vagy legjobb esetben egy darab utravaló sültnek elfogadására. Avagy hol van Erdélyben oly melegkeblü honfi, és én szívben lélekben meghajlok előtte, ki Apácai Csere János magyar logikájából ’) csak egy példányt is felmutatni képes? Ha már nyomtatványainkkal, melyek hihető egykor több száz példányban forogtak őseink kezein, így vagyunk: mit tartsunk régi kéziratainkról? Avagy ki utasít el engem erdélyi véreim közöl az Aránk a-codex * 2 3) jelenlegi fogházához? Ki mondja meg nekem, hogy e legendárium, szentek életét tartalmazó magyar codex, ma hol lappang? Hol vannak azon érdekes latin kéziratok, melyeket Aranka György, mint egyebek közt székelyhoni műútazásának gyümölcseit, a csik-somlyói ferenciek könyvtárából egykor magával hozván, 1793. novemb. 10-dikéről szóló jelentésénél fogva, az erdélyi magyar nyelvművelő társaságnak felajánlott; u. m. a) Cicero, Vegetius, és Frontinus „Dere militari“; és Cicero „De legibus“ csinos kézirat, évszám nélkül. 4r.; b) a deák újtestamentomnak kézirati példánya. Másoltatott 1410-ben. 8r. Ez utóbbi már csak azért is közelebbről érdekel bennünket; mert Bátort László magyar bibliafordítása, a pálosok évkönyvei szerint is 4) deákból esvén, de mily codexből, miután a Vulgatától gyakran eltér, s nálánál sok helyt tetemesen rövidebb, eddigelé megfejteden 5 *). Talán épen e régi biblia-codex oszlatná el a homályt, ha napfényre derülhetne. Félre tehát, nemes hazafiak! a szükkeblüséggel. Lássunk munkához. Tárjuk fel a szülőhonnak levéltáraink hét lakatu zárait, verjük fel poros könyvpolcainkat. Vigyük áldozatul a haza oltárára őseink drága szerzeményeit, becses hagyományait. Hadd népesüljenek meg múzeumunk falai, s legyen gazdag tárháza az áldozatkész liazafiságnak. Hisz a mi hazánké, az nemzetünké, s így egyes tagjaié, tehát a miénk is. Higyétek el, véreim! a művelt külföld nem késik kedvező Ítéletével, mely elfogulatlanul hirdeti rólunk: e nemzet hű önmagához. Erdély bércei közt előttünk a dicső, a követésre méltó példa. Avagy beakaijuk hunyni szemeinket, mily erélyesen működik a szász nemzet a honisme körében? '’). E téren fajtánkból is fáradoznak szép szerencsével egyesek7): de azért a letűnt századok irodalmi, képző művészeti s régi- ségtani érdekes műemlékeit az enyészet romjátékaivá engedjük silányulni? Nem; merte nemzet, mely mindenkoron előszeretettel viselkedett őstörténetéhez, melynek árnyában az utódok, nagy őseikkel

*) A magyar nyelvmívelő társaság munkáinak első darabja. Szeben. 1796. 8r. 33. 1.

2) Megjelent Gyulafej érvárt. 1656. 8r.

3) Egykor Aranka György maros-vásárhelyi könyvtárában; Íratott 1526; tartalma: szentek életei. Olv. Toldy: A

magyar nemzeti irodalom története. Második javított kiadás. Pesten, 1852. 8r. II. köt. 82. 1.

4) L. Triumphus Pauli. Auctoro Ignatio Pongrác. Viennae. 1752. Fol. pag. 65.

5) L. Toldy i. m. 94. 1.

e) L. Archiv des Vereines für Siebenbürgische Landeskunde. Neue Folge. Erster Band. Kronstadt. 1853. 8-o.

7) Különösen jó hangzású név e téren Kővári. Újabban vele szövetségben t. t. Kriza János akad. lev. tag. „Történet és Szépirodalom“ cím alatt zsebkönyvét széndékozik meginditani.