Katolikus Főgimnázium, Kolozsvár, 1852

— 16 tyatő); Tihon (Tihony; vagy, szerintem, fekvésénél fogva: Tó hon; nem is Tichon vértanútól, miként Iíorvát István követeli '); Zelicze; Zemlyn; Zygethfw (Szigetfő); Zymkota.

7. Az ö, a) w-val fejeztetik ki, mint: Ettul ez (Ettöl-köz == Etelköz); Zebus (Sebös); Zug (Szög; szent László lovának neve); Gurk (Györk); b) ew-ve1, mint: Gewrke (Györke).

8. Az ö a) ew-vel, mint: Euzem (Osem); Ferteu (Fertő); Gém' (sőt: Geurinum is; Győr, eredetileg: Jőr; azaz: jő+ér, a liol sok víz, vagy forrás van; j— gy, mint: jár (—gyár, déli palóc); gyógyul (jó+j+ul) stb.; b) e/r-vel, mint: Erdelew (Erdelő = Erdőelő; mint: nő+ember = nernber — némber stb.); Scitiatew (Szityatő); c) tc-vel, mint: Erdelw (Erdelő = Erdőelő); Menfw (Ménfő); Zygethfw (Szigetfő); d) egyszer y-nal, mint: Paganty (Pogánytő; mert ő = ü, mint: kő = kü. déli palóc; ü = i — y, mint: üdő = idő; ünnep = innep = üdv + nap = idv -f- nap), stb.)

II. Mássalhangzók.

1. c helyett Íratott a) ez. mint: Rapcza, Zelicze; b) z, mint: Zymkota (Czinkota).

2. cs helyet leggyakrabban eh, mint: kerecheth (kerecset); Chaakwara (Csákvára); Bechey (Becsej); Chour (Csőm- = Csór).

3. sz helyett a) eh, mint: Chyklamezew (Sziklamező); Scitiatew (Szityatő); b) igen gyakran z, mint: Kerestzegli, Mezes, Zegzard, Zelicze, Zamos, Zemlyn, Zothmund, Zug, Zygethfw.

4. gy, ly, ny helyett többnyire g, l, ti, mint: Gém- (Győr); Kereleys (Kerélyes = Körélyes); Bakon (Bakony); Paganty (Pogánytő); Varkun (Várkony); Nyr (Nyir); Zemlyn (Szemlény). De eléfordul gy = gh, mint: Tarnokwelgh (Tárnokvölgy); Nogli (Nagy). Egyszer azonban a szó végén a gh-bán, mint gyenge torokszellet: Kerestzegli (= Keresztszeg11 ). Egyébiránt egészen mailag irva is megjelennek, mint: Kenywes Calmau (Könyves Kálmán); Megyei-; Monyorod (talán a mai Mogyoród? Vagy betűáttétellel [metathesisj; Nyomorod?); Werteshegye.

5. ty helyett, ti, mint: Scitiatew (Szityatő = Szittyatő).

6. j helyett y, mint: Becsey (Becsej); perye (perje); Sayo (Sajó); Tokaj=Tocoyd.

7. k. a) c, mint: Kenywes Calman (Könyves Kálmán) stb.; b) k. mint: Rakus (Rákos); Kokos (Kakas) stb.

Krónikánk magyar helyesírásából világosan szembe ötlik, miszerint az nemzeti irodalmunk első és második időszakában szerkesztett, de ma már elveszett codexeink magyar helyesírásával legnagyobb részt öszhangzó; de — a mennyiben ittott á helyett aa; c helyett ez; s a g, l, n helyett, gy, ly, ny is használtatnak — nemzeti irodalmunk harmadik időszakának helyesírásával is érintkezik. Miből önkényt foly, hogy krónikánk középkori irodalmunk első időszakabeli koriratainak valamelyik régi példánya után szerkesztetett ugyan; de a döntések kifejlettebb irás-rendszerének alkalmaztatásánál fogva, jóval később, úgy; hogy a valót látszunk megközelíteni, ha krónikásunkat, szerkesztményével együtt, a XV-d század 'elejére lielyhezzük.

Állításunk valódiságát bizonyítja még krónikánk deák nyelvezete is, — Lássuk.

9. §. Krónikánk deák helyesírása.

I. Önhangzók.

1. Az ae, oe helyett általában e használtatik, mint: que (quae); columpne (columnae); gentes procreate stb. Mi ős régiségre mutat, 2)

J) L. Tudományos Gyűjtemény. 1819. Xl-d. köt. 90. 1.

") L. D. F. Baringii Clavis Diplomatica. Hanoverae. 1754. 4-to. pag. 175. §. XVII. — Joann. Christoph. Gatterer: Epitome artis diplomaticae. Salisburgi. 1806. 8-o. pag. 21.